Versek

 

 Acsai_Roland_portr__fot__2_2020_.jpg

 

Acsai Roland

 

Csernobil

 

Ezerkilencszáznyolcvanhat.
Valami robbanás. Atom.
Önmagunknak adott sakk-matt.

Mindenki megijedt.
Kicsit. Nagyon.
Azt mondta a rádió, hogy…

A lélek kilehelte testét.
Azóta a gyerekkor lakatlan sziget,
és nem maradt ott senki,

hogy kimentsék.
Emlékek köré vontunk ólmot,
hogy elnyelje a sugárzásukat,

amíg visszahódít mindent a felejtés,
mint Csernobilt a vadon.
Csak ennyi maradt? Ennyi.

Pár kimeredő kunhalom,
kátyús, rázós földutak…
És nincs hová visszamenni.

 

Fénymag

 

Gyerekkoromban, Abonyban,
hullámos papagájokat
tenyésztettem. Vörös köles,

fehér köles, lenmag, fénymag.
Néztem, hogyan bújnak ki
a csupasz fiókák a tojásból

tapogatva, mert a szemük még vak.
Néztem, milyen gyengék,
sehol sem voltak nemrég,

most meg itt vannak hirtelen,
a világgal és velem,
meg a szüleikkel, amik úgy melegítik

őket, mint két nap.
Néztem, milyen önállóak,
néztem, milyen gyámolatlanok.

Talán még ma is ott vagyok,
és nézem azokat a fiókákat,
pedig már eladtuk a régi házat.

Az odú fűrészporában botladoztak,
mint vándorcirkuszban
a bohócok szoktak.

Miután tollasak lettek és megnőttek,
a szolnoki állatboltban adtam el őket.
Robogott velünk a Kispolszki.

Vörös köles, fehér köles, lenmag…
Jó lenne újra eléjük szórni!
De sok víz lefolyt azóta a Zagyván,

és nem mondhatom, hogy zagyván.
Lefolytak rajta a gyerekkori évek,
lett két lányom, Johanna és Zsófi,

meg egy gyerekkorom, amiről
a gyerekeimnek mesélek.
Ilyenkor, mint távoli csillagok,

az emlékek fénymagjai égnek.

 

 

A névtelen

 

Már nem emlékszem,
hogy került hozzám az a balkáni
gerle fióka.

Elfért egy kézben.
Hogy tudta várni
az etetést!

Én voltam a „szakács”.
Csak úgy nyelte
a vízzel kevert darát.

Kitátotta puha csőrét,
és szárnyával izgatottan verdesett,
miközben a begye nőtt, és

testében tombolt a hőség.
Energiát gyűjtött,
miközben pazarolta,

ahogy minden galambgyerek
szokta.
Persze ő nem mindegyik volt,

csak egy.
Mégsem kapott nevet.
Kis árva.

Egyetlen esélye voltam az
életbenmaradásra,
és nekem most ő az egyetlen

esélyem a… Mire is?
Hogy kiolvadjon az emlék-mirelit,
és elmesélhessem neked.

A balkáni gerlék most is itt vannak
körülöttünk, odakint, névtelenül.
És itt van az az egy,

az a hajdani fióka
bennem, legbelül.

 

A macska

 

Gyerekkoromban az osztálytársaimmal
megalapítottuk az AÁE-t, az Abonyi Állatvédők
Egyesületét. Nem nagyon védtük

az állatokat, inkább fogtuk, de egy élőlényt azért
sikerült megmentenünk: egy macskakölyköt,
amit az egyik szünetben az iskola udvarán

találtunk. Becsengettek. Mivel nem volt más
választásunk, bevittük magunkkal a terembe.
Énekóra következett. A macska bírta egy ideig,

aztán elkezdett nyávogni, mi meg
– hogy a cica le ne lepleződjön –
utánozni kezdtünk. Először csak

néhányan, majd az egész osztály.
Azt hiszem, az énektanárnő sok
„macskanyávogással” találkozott

már az óráin, de valódival akkor először.
Az egyik osztálytársunk vitte haza,
és még sok évig náluk lakott.

Azóta persze az a macska már halott,
hiába az állítólagos kilenc élet,
és az osztálytársaim kora is

több mint negyvenéves.
Nincsenek már meg az iskolaköpenyeink,
amiket hordani kellett szokás szerint,

az iskoladiszkón más számokat játszanak,
a BMX-em nem vár rám a fészer alatt…
Mennyi nincs, és mégis mennyi van.


A gyermekeink olyan korúak, mint mi akkoriban.
Vagy idősebbek, attól függ, ki mikor szült,
vagy mikor lett belőle először apa.

Már nem járok Abonyba, nem járok „haza”.
A szülői házból, ami ma is áll még,
a szüleim is elköltöztek, nem csak én.

Más redőnyök résein át hullik rám a fény,
és hullik rám az árnyék.
Emlékváros lett, amiben néhány rokon,

régi barát, ismerős és sok emlék lakik.
Más gyerekek mentik már meg
ama régi macska mai leszármazottait.

 

 Megjelent a Bárka 2020/6-os számában.


Főoldal

2021. január 14.
Karácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcái
Erdész Ádám: Kassától KošicéigErdész Ádám: Édesek és mostohák
A múzeumok új barátja? (I.)Farsang Német-Gyulán
Károly Dorina: 21 grammAlexandrov Anna: 2021 látnoka leszólítNagy Milán László: 2121 – Nagy Lea: Huszonegy voltam
Kötter Tamás: Fair játék Légrádi Gergely novelláiDöme Barbara: Angyal a pincébőlOláh András: Mulasztásaink
Márton László: Nibelungok, I. felvonásMaruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik szín
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA