Háy János

Szerelmes vers

Szerelmes vers akkor születik, amikor a költő szerelmes, vagy szerelmes volt, vagy szerelmes szeretne lenni, vagy ilyen irányú megrendelést kap egy folyóirattól. Tematikus szám. Szerelmes vers tulajdonképpen bármikor születhet, kivéve, ha a versalany, helyesebben a költőbe visszabújt versalany, magyarán a költő épp gyakorolja a szerelmet, mert akkor ugye gyakorolja a szerelmet. Meg hát szerelmi örömből verset írni az azért elég közhelyes és unalmas, mit lehet írni, hogy milyen jó, hogy szerethetlek, vagy milyen jó, hogy te is szeretsz engem, meg ingyombingyomtálibe, tutálibemálibe, hová mész, te kisnyulacska. Ráadásul a szerző, aki, mint már utaltam rá, ez esetben azonos a versalannyal, állandóan ki van elégítve, és szexuális vágy nélkül eleve nehéz verset írni, de szerelmes verset szinte lehetetlen. Beteljesült szerelemről legfeljebb akkor lehet írni, ha valami külső akadály miatt gátolva van a további beteljesülés, vagy a szerelem további kiteljesülése, amely ki- és beteljesülésnek belső akadálya viszont nincs. Mondjuk, az egyik fél Montague, a másik Capulet, vagy az egyik fél elköltözik egy másik országba a szüleivel, a fasznak kell állandóan költözni, vagy behívják katonának, mert olyan hülye országban él, és nem költözött el időben, amely ország állandóan összeakasztja a bajszát egy másik országgal, kockára téve ezzel a lakosság életét, valamint a világbékét,  esetleg nem katona lett, hanem börtönbe vetik, mert a szerelmének lopott egy nyakláncot, és lopás közben lelőtte az eladót. Persze véletlenül, mert elkezdett kiabálni, szóval magának kereste a bajt. Most nem megyek tovább ezen a krimiszálon, mert ez egy szerelmes vers, pedig érdemes lenne, és akkor lenne egy olyan történet, amiből filmet lehetne forgatni, sőt egy sorozatot, Szerelmi bűnözők, vagy Gyilkos szeretők címmel, ez angolul jobban hangzik, ezért amikor megvásárolja egy tévétársaság a sorozatot, és visszafordítják, Vér és szerelem címen kerül a képernyőre. Ez a sorozat gazdagíthatná a halál és a leányka, a szépség és a szörnyeteg vagy egyszerűen szólva a szerelem és halál gondolatkört, de ezen az úton terjedelmi okokból, mint alább bővebben is szólok róla, nem mehetünk tovább. Vissza a vershez, mert nincs sok lehetőségünk a megszólalásra, a szerelmes vers egy rendkívül koncentrált műfaj, nincs lehetőségünk elkalandozni, mint, mondjuk, egy Jókai-regényben, vagy egy vadregényes tájon, esetleg háborús övezetben mint kalandozott egy összecsapást követően az, akit behívtak katonának pár sorral följebb. Amúgy egyedüli túlélőként, már ha azt az egy hetet túlélésnek nevezhetjük, amivel később halt meg a bajtársainál étlen és szomjan egy sivatagban. Különben ez is jó téma, háborúellenes irányba vagy a hős katona, a hazájáért életét adó katona irányába is el lehet vinni, amiből végül a make love not war vagy a minden lány szereti az egyenruhát fordulattal visszakanyarodhatunk a szerelemhez. Már vissza is kanyarodtunk. A szerelmes vers szerzője gátolva van a terjedelemben, valamint a szerelme gyakorlásában, de már a vers elején felveti, hogy mindezek ellenére milyen fontos az, akibe szerelmes, vagy milyen fontos volt, esetleg lesz. Az vagy nekem, az voltál nekem, az leszel nekem. Már, ha rajtam múlik. A leleményes szerző a korrupciós gesztus mellett, amivel meg akarja kaparintani a szerelmet adó társat és a versért fizetendő jogdíjat, emellett már az első versszakban lerakja a formai alapokat is. Ez egy szonett lesz, mert az nem túl hosszú, nem túl bonyolult mégis meg lehet oldani bravúrosan, tele van jambusokkal, meg hát a rímelése, most nem árulom el, milyen, de hát csak rá kell nézni erre a versszakra, ami épp most ér véget, és rögtön látjuk, hogy milyen, és hogy négysoros.

A második versszakban kibontja a hasonlatot, mondjuk, hogy az vagy nekem, mint testnek a kenyér, aztán kifejti, persze rendkívül koncentrált mondatokban, mert a második versszak is négysoros, és hasonló a rímelése, mint az elsőnek, kibontja a hasonlatot, hogy ez mit jelent, persze számításba kell vennünk, hogy itt elveszítjük a hasonlat miatt a gluténérzékenyeket és a lisztallergiásokat, valamint a testképzavarosak egy részét, s ha előjövünk egy másik hasonlattal, hogy mint tehénnek a széna, ez egy szép kép, pláne, ha az Alpokba képzeljük a tehenet, hogy ott legelészik a hegyoldalban, a nap káprázatos, alul kis tavacska, erről többet is olvashatunk a Tájleíró költeményemben. De mindhiába a lenyűgöző kép, itt elbukjuk a tejallergiásokat is, a vegákat és vegánokat, valamint India többségi lakosságát, szóval csak olyan olvasókra számíthatunk, akik szövegértésben, mondhatni, nem voltak a legerősebbek már alsóban sem, kisegítő osztályba jártak, s ez a készségük csak romlott az évek során az egészségtelen táplálkozás következtében. Sajnos ezt nem fejthetem ki jobban, mert ez is csak négysoros versszak, s persze hatodfeles jambusokban van írva, ami összvissz tizenegy szótag, szinte gúzsba vagyok kötve, ha az épp aktuális olvasó tudja, mi az a gúzs, s hiába olyan koncentrált ez a szöveg, és sok minden van a sorok mögött, azért ebbe sem fér bele minden. Át kell térnem a harmadik versszakra, már ha nem formabontó szonettet akar írni az ember, csak azzal meg az a baj, hogy a formabontott szonett már nem szonett, ahogyan a sertéshúsból sem lehet összerakni a sertést, még akkor sem, ha puzzle-nek tekintjük, és minden része megvan, az is, amit a vágóhídi munkások máskor reflexből ellopnak.

A harmadik versszakban kiderül, helyesebben kiderülhet, hogy minden vágyakozás és szerelmi igyekezet ellenére az a nő vagy férfi, nagyon szerencsés a magyar olvasó, mert a nyelvünk olyan korszerű, hogy már a Vereckei-hágón közeledve a Kárpát-medencébe felszámolta a nemeket, szóval ő és ő alatt azt értünk, amit akarunk, férfit vagy nőt, férfit vagy férfit, nőt vagy nőt, ami éppen a saját identitásunk szempontjából kompatibilis. Szóval a versben szereplő ő vagy te egyáltalán nem viszonozza a szerelmet, vagy már nem viszonozza, vagy hamarosan nem fogja viszonozni, magyarán, ezt azért írhatjuk, mert egy magyar versről van szó, ezért csak mellesleg jelzem, ez a vers bár a szerelemről szól, de nemzeti szempontból is rendben van. Magyarán a másik egy rohadék, aki dobott minket, persze hamarosan kiderül, hogy egy másik költő miatt, aki még egy rendes szonettet sem tud írni, vagy egy vállalkozó miatt, aki el tudja a szerelem tárgyát vinni egy vadregényes utazásra, mondhatni, pénzzel vásárol magának szerelmet, egy fiatalabb csirkéért, vagy egy rutinos, de felettébb öreg és ezer éve lelkileg kiégett fickóért. Ebben a versszakban elkezdődik a rohadj meg, te rovararcú kurva típusú megszólalás, ami egyébként nem volt megelőlegezve az első két versszakban, de közben jött a telefon, melyben közölte az egyik jóakaród, hogy jobb is, hogy szakítottál vele, mert láttam, és akkor megnevezte, hogy kivel. A büdös kurva, most ez már megint a versben van, a telefon nem volt benne, azt hiszed, hogy megúszod, hogy elbasztam miattad az életemből hat évet, de beleírlak a vers címébe, utca házszámmal és a polgári neveddel, nem leszel nekem többet Júlia, Lilla, Léda, meg a faszomtudja, milyen állatka és édesség, és mindenki gyűlölni fog, és amikor belépsz a kórházba, mert orvos vagy, vagy belépsz az iskolába, mert magyartanár vagy, mert ez, mint már említettem, egy magyar vers, és ebben az országban minden tanár magyar, az angoltanárok is… Amikor az orvos kollégák megtudják, hogy te voltál az a geci, aki lekoptatott, ráadásul a legszarabb dumával, hogy jobbat érdemlek, különben tényleg jobbat, vagy hogy én még nem vagyok kész ilyen mély kapcsolatra, elmész te a sunyi picsába, de tényleg, és akkor ezek a kollégák mind eljönnek hozzám vigasztalni, és én beosztom őket órás váltásban, és mindegyikkel lefekszem, nem csinálom azt, amit akkor csináltam, amikor szerelmes voltam beléd, hogy mindenkit kihagytam, mert én most már

Ja, bocs, ez már a negyedik versszak, csak az érzelmi erő elragadott, és a két háromsoros versszak tercinában van írva, mindegy, hogy az mi, neked már mindegy, mert te soha életedben nem fogsz annyit dugni, mint én egy hét alatt a vers megjelenését követően, most is dugok, ha nem laptopon írnék, látnád, hogy remegnek a sorok, de így nem látod, ezért is írom bele a versbe, hogy csak irigykedjél, hogy én most nem egy nőbe és/vagy férfiba vagyok szerelmes, hanem minden nőbe, ha a szerző nő, akkor értelemszerűen minden férfiba. Ez a világszerelem és a világbéke, mert én megbékéltem a világgal, azt az undorító Lacit (vagy Marit), aki egy szar költő és/vagy közepesen gazdag vállalkozó, őt is beleírom a versbe, de csak lábjegyzetbe, hogy látszódjon, milyen jelentéktelen alak, és csak annyira vitte az életben, hogy egy olyan nővel dughat, akit én már előtte jóval és épp elég sokszor megdugtam, ráadásul fiatalabb korában, mert ami a most előtt van, az korábban volt, de az idő nem tárgya a szerelmi lírának, amit egyébként idősebb költő is írhat, csak arra kell figyelni, hogy ne közöljenek a vers mellett fotót, mert akkor senki nem fogja élvezni azt a költeményt, az olvasó szeme oda-odatéved a portréra, és hát ez úgy hat rád, mint amikor ellenszenves embereket elképzelsz az ágyban. Mindegy, ezt nem kell jobban kifejteni, mert az utolsó sorhoz értünk, s én az utolsó sorban még egy jambussal visszatérek hozzád. Észrevetted, hogy a jambus olyan, mint egy kalapács? Ez egy hasonlat különben, vagy még inkább metafora, kognitív metafora, úgy szerepel a versben, hogy jambuskalapács, amivel, ha véletlen összefutunk, szétverem a fejedet, de addig is, rohadj meg, te rovararcú kurva. Az ismétlés, nem győzöm ismételni, rendkívül hatásos a versben, összerántja az egészet, még akkor is, ha nem egy ilyen szigorú formát választottunk volna, mint a szonett. S te ott fekszel a saját véredben, a nyomozó meg töri a fejét, hogy vajon mi lehetett a gyilkos eszköz. De nem találja meg, mert kurvára nem olvas szerelmes verseket. Pedig minden szerelmes vers legfontosabb eleme: a gyilkos eszköz.

Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.

Főoldal