Olvasónapló

„célja az volt, hogy elemeire bontsa a világot, és közben tudatosan szakadjon el a tudattól" (Fodor György írása Villányi G. András Tükröződések című kötetéről)

„olyan világot ábrázol, amelyben a könyvek nem alapítanak kultúrát, nem beavatnak, hanem elszigetelnek" (Falusi Márton írt Canetti groteszk szatírájáról, a Káprázatról)

„Kutyusnak, kiskutyának, s ráadásul dundinak is lenni - ez az igazán übercukiság!" (Lovász Andrea írt Alex. T. Smith-ről)

„a gaimani történet és a klasszikus mesék közt óriási a különbség" (Neil Gaiman Coraline című könyvéről Limpár Ildikó írt)

„gyönyörű mondatokat ír, hiteles figurákat és helyzeteket teremt, remekül beszélteti szereplőit, s a cselekményt is okosan bonyolítja" (Jenei Gyula írt Szécsi Noémi Nyughatatlanok című regényéről)

„van-e jogunk nyilvá-nosságra hozni ezeket a nem nyilvánosságra szánt írásokat?" (Somi Éva Kosztolányi Dezső betegségének és halálának dokumentumairól)

Nagy Zopán olvasó-naplója Legéndy Jácint verses-kötetéről, a Központi Zónáról

„a regényben mellékesen fut egy nyomozás, valójában Haas, csöppet sem burkoltan, társadalomkritikát ír" (Szőcs Henriette Az örök élet című krimiről)

„Kevés olyan művet olvasni, ahol ennyire megfér a valós és irreális" (Fodor György Tatay Sándor Kinizsi Páljáról)

Szántó Magdolna olvasó-naplója Thornton Wilder Pulitzer-díjas kisregényéről, a Szent Lajos király hídjáról