Nagy Zopán
„Mágikus kérgek, permanens dallamok..."
A költő félálomban (is) extázisokat közvetít... - kezdhetnénk például így Legéndy Jácint Központi Zóna című (első) kötetének bemutatását, sőt: a költő tüdején át különféle dimenziók, szerelmek, családtagok... légzés-jelenései (kultúrákkal, emlékezetekkel - és az élővilággal) közvetlenül pulzálnak...
Pulzálnak át az olvasó (óvatlan s fokozatosan átengedő) szféráiba, avagy: pulzálnak át a lehelet-vékonnyá révült/révülő valóság-falakon, hártyás időzónákon...
Legéndy igényes költészete („ráadásul" és „öntudatlanul") jóval több, mint metaforikus poézis-gyűjtemény, hiszen, atmoszféráját is tekintve, főképpen teremtő jellegű.
Szóképeken, hasonlatokon „túli", mégis egyszerű; letisztult, mindazonáltal: meglepetésekkel teli... - mindinkább: organikus és „orfikus", sőt „ornamentikus" (és mindez: korántsem az alliteráció kedvéért)...
...orrod térdelő kisfiúszo-
bor és ajkaid mögül harang
zeng permanens dallamot a
létnek melled gúláit fáraók
irigyelnék ám két karodon
mint neoncsövek világítanak
a kígyózó erek amik behá-
lózzák húsod akár földünket
a vízfolyások és szüntelen
miséző szívedből kiindulva
táplálják a megannyi szervet
köldököd íbiszes címer ujja-
id szépek mint a tízparan-
csolat így védelmezik öled
kapuját melynél több napja
bebocsátást könyörgök ideg-
rendszered ősi csipkézetén
milliónyi adat surran lába-
id tartóoszlopok és rajtuk
sikoltó ördögpofák a tér-
dek szeretőül akarlak hisz
álombéli architektúra vagy
(Szürrealista templom, részlet)
Legéndy egyszerre (visszavonult) szemlélődő, és (ön)analitikus vágyakozó.
Ősi liget, fa, kéreg... - s mögöttü(n)k ezernyi parány ébred... - organikus (makro-kozmikus) lírai szenzibilitás: fenyők ájulása, csillagok (legbenső) robbanása - szirmok (mint lepkék), lepkék (mint időtlen feloldódások - elrebbenések - révülések); szorongások, finom-kérgű, pulzáló, réteges rejtőzések, játékos „megoldás"-keresések...
Néhány cím a kedvencek közül: Fakéreggyűjtemény, Apám, Tél, Dominah Norah (amely, mondhatni, a „vegytiszta" rímelés egyik példánya):
...nélküled szertehull a szép tudat
nincsenek csillagok utak
az irgalom fái közt lépdelek
csak önmagam felé megyek
hordom akár egy hallgatag nomád
mellemen a szögek nyomát
(Dominah Norah, részlet)
Ódon parkok hívása (és visszahívása), testek „ópiumkönnyű" (máskor birsalma-tompaságú) felfejtése, óhajtása = folytonos kihívások...
„Természet-mágia" (mondhatjuk bármily patetizmus nélkül), megannyi rügy - és hódolat!
Summa summarum: Legéndy Jácint költészete, szimultán jelenléte (a kibontott bemutatkozáson túl) maga az ön-azonos megérkezés.
Legéndy Jácint: Központi Zóna. Balassi Kiadó, Budapest, 2006
