Becsy András
Ha jön a Tél,
A szuterénben lakó részeges család
Visszahúzódik, megnémul,
Nem veri magát,
Aztán Tavasszal
A téli gumikat nyárira cseréljük,
A sportmedencéről,
A szobrokról
Lehámlik a ponyva,
Egyeztetni kell gyorsan
A szabadságokat,
Sorsot vetünk a hónapok napjain,
Mert rövid időt mérnek mostanság,
Hamar zuhan a Nyár
A kerti fehér fonott fotelbe,
Viccet ereszt a fröccsbe,
Kávét rendel,
Régi házakat fényképez,
Klaffog papucsa,
A szuterénben család veri magát,
És ezt mind a kofferében
Gondosan megőrzi, hogy
Ne kelljen sorsot vetni rajtuk,
Ha jön az Ősz,
Mely a nyári gumikat
Télire cseréli,
Mikor a szobrokra már
Ponyvák kapaszkodnak,
Fázik a sportmedence,
Ilyenkor jó kollégistaként
Teával, tollal
Szilenciumra készül,
Bohóc bambaságba
Kell bábozódnia,
De tudja,
Kékje, zöldje, rozsdavöröse
Begyógyul majd,
Ha jön a Tél.
Hagyjuk,
Nem kell forszírozni,
Untig elég ez, ami itt van,
Bent a szobában, ennyi és mi,
Amit a „kint" adott, már megírattatott,
Csak olvasni kell,
Riglizd az ablakot, zárd az ajtót,
Kevéske dohány, köménymagleves,
Spenót, csirke kompóttal,
A kertben nyáron bodza terem szörpnek,
Ahol a fiú tegnap a virágágyáson csigát talált,
Üres a ház, mondtad,
Nyugodtan vele alhat, kis markában
Szorította kincsét, mely másnap szaglott,
Az óvatos állat belerohadt,
S a legényke tenyerét sikáltuk,
De mintha még éreztük volna,
Mostuk egyre,
Egyre mostuk,
Aztán mondtad, elég lesz,
Hagyjuk.
Két
Leütés szünetében
Cigarettapernye száll
A klaviatúra billentyűi közé,
Míg te Angol-Holland
Bálás butikban
Ingeket, zakókat vásárolsz nekem,
Velük díszítesz fel, magadra szabsz,
Hogy hajnalban, indulóban,
Szépen öleljem át a fiút és a lányt,
Több kiló gyémántként
Nehezülsz rám,
Alattad tündöklök fényesen
Levegőért kapálózva,
Izzadtan lapátolod egyre fel
A homokóránk aljáról a sárga port,
S én segítenék, de mágiád,
Ez a varázs egy hegy tetejére ültet,
Moccanni sem bírok,
Nem engeded ki pórusaimból a nedvem,
Ne bíbelődjek, mint első találkánkkor,
Hagy aludjanak autóvezetőim
Jambikus lejtésű útjaimon,
Utazzak csak, rakjam tele kofferem,
Mert szilenciumra készülök már
Teával, tollal, köménymaglevessel,
Kevéske dohánnyal, egy tengeri csigaházzal,
Melyben a sós víz szava suttog,
Mert te tudod, szabad életem
Lüktetése a te metronómod,
Mert te tudod, így kell történjen,
Mert te tudod, ez kell nekem,
Egy a tik-tak, ez az egy-
Két.
November
Fényfonálból szőtt
báli selyem-termek az
őszi temetők.
Bika
Lány-póló alatt
keményedő mellbimbó
a májusi rügy.
Kék
Hóban üveg-arc
a Tiszából csáklyázott
örök szerelem.
Megjelent a 2010/6-os Bárkában.
