Képzőművészet

 

1___n___mulok_hogy_elm__lok.jpg 
Én ámulok, hogy elmulok

 

Szentandrási-Sós Zsuzsanna

 

Tárgyak költészete

– Értekezés Kiss Ilona alkotásairól

 

„Én ámulok, hogy elmulok”

J.A.

Kiss Ilona szakmájának zsenije, ízig-vérig kortárs és művész. A mesterségéhez, tipográfiához mindig hű alkotó képzőművészként is dolgozik. Munkássága komoly szellemi és technikai felkészültségen alapul, tudatos és hagyománytisztelő, ugyanakkor a gyermeki kíváncsiság és kísérletező kedv is a sajátja, ami ösztönös hanggal színezi művészetét. E kettősség különleges hatást eredményez, de nem egyfajta ambivalenciával találkozunk, sokkal inkább egy bezáruló kör teljességével. Attraktív és nyitott személyiségének köszönhetően több műfaj is sajátja: művészkönyvek, grafikák, táblaképek és drótból készült alkotások teszik teljessé az eddigi életművet. Megismerését és megértését ennek megfelelően nem lehet kiemelt művekre alapozni, csakis annak tárul fel teljességében, aki palettájának minden oldalát megismeri. Így a tükör pontos lesz, a kép tiszta. Alkotásait magas fokú komponáló készség járja át, jellemzője a líraiság, az érzelmek és a tudatosság, amit a költészet és zeneirodalom szeretete és hatása tesz még hitelesebbé. Kiss Ilona sokoldalúsága arra késztet, hogy a műfajokról egy-egy alcím alatt írjak, s ezt a lehetőséget kihasználjam arra is, hogy az olvasót egy-egy szóval érzékenyítsem az alatta kifejtett tartalomra. Ezen a módon talán tisztán láthatóvá válnak az önkifejezés széles mezejét gazdaggá és színpompássá tevő eszközök. A művészkönyvek és grafikák erősebb szálakkal kötődnek szakmájához, valamint ezekben karakteresebben nyilvánul meg a szellemi és technikai felkészültség. A táblaképek és drótból készült műtárgyak inkább a kísérletező és kíváncsi én megtestesítői. Mind a négy műfajra igaz a hagyományos és újító jelleg. Ez adja meg műveinek ízét, ezzel válik nagyon hitelessé és a szó minden értelmében értékessé művészete.

 

IRODALOM

A Művészkönyv – livre d’artiste, artist’s book – habár viszonylag régi, az 1960-as évekre visszanyúló hagyománnyal rendelkező tárgy, mégsem vált igazán ismertté. Ennek oka, hogy a művek érzékenyek anyaguk és készítési technikájuknak köszönhetően, így kiállításuk és gyűjtésük is csak megfelelő körülmények között lehetséges. Ennek ellenére sikere kétségbevonhatatlan, hiszen a mai napig számtalan híve van képzőművészek és gyűjtők körében egyaránt. Sokszínűségének bizonyítéka, hogy szoros kapcsolatban van más műfajokkal is: értelmezhetők olykor szoborként, plasztikaként, de a konceptuális művészet területével is határosak lehetnek. Leginkább a könyv, füzet, leporello vagy lap formák jellemzik. Habár par excellence kortárs művekről beszélünk, mégis, a múlthoz erős, különleges szál köti. Legkorábbi elődeihez hasonlóan az egy vagy pár darab létének misztikus varázsa lengi körül, ami megérinti olvasóját. Épp, mint régen: egyedi példányok készülnek, minden lap, minden apró részlet gondos tervezés és kivitelezés eredményeképpen jön létre. A tulajdonos féltve őrzött kincsként tekinthet rá. Az üzenet azonban más: az első könyvek a közös tudás örökül hagyását biztosították a kor esztétikai igényeinek és lehetőségeinek megfelelően, ezzel szemben a művészkönyv alkotójának egyéni gondolatait és ízlését kódolja. Kiss Ilona tipográfusként a könyvek szerelmese, éppoly közel állnak hozzá a lapokat megtöltő szerzők írásai, mint maga a tárgy. Ettől hat olyan természetesen, hogy gyakran kedvelt költőinek és íróinak műveit jegyzi naplószerűen: arról mesél, mi az, ami őt megérintette, ami ihlete forrásául szolgált. Adaptációiban a költemények a mű részévé válnak vizuálisan is, hiszen az egyedi, kompozícióhoz választott betűk képalkotó elemekké válnak. A színek és motívumok teljességet varázsolnak köré, azaz mélyebben érzékenyítenek a megértésre, kikövetelik a nekik járó időt. Kiss Ilona művészkönyvei ennek értelmében nem teljes mértékben l’art pour l’art alkotások, mégis, egyéni, csak rá jellemző színezetük erőteljes: sajátos technikája az ún. fürösztés, amely technológiával spontán vonalak mentén húzódó színárnyalatok határozzák meg a papír vagy vászon színét. Ehhez hasonló, ám az egész papírt színnel átitató lapokból készültek egyik legattraktívabb, néhány egyedi példányban készült, és külföldi magángyűjtemények megbecsült darabjaiként számon tartott Kávé Könyvecskék, amikben a filteres kávéfőzők kiszárított filterei szolgálnak lapokként. Ennek köszönhetően formáik is egyediek, lepkére, virágra emlékeztetőek. A könyvekben megjelenő figurák nyomdázással kerültek föl.

 

2_K__v__-k__nyvecske.jpgKávé-könyvecske


Ez az egyszerű ősi technika sok műtárgynál megfigyelhető, mintegy védjeggyé váltak. Több esetben a nyomóeszköz önmagára utal. Ilyen például Rabindranath Tagore indiai költő, zeneszerző Tagore című költeményének illusztrálásakor a lehullott levél, vagy az állatot szimbolizáló, kikészített bőrből vágott sablonok. A természetes anyagok tipikus erezetükkel, felületük sajátosságaival is nyomot hagynak. A zene vizuális leképezésére Ligeti György és Bartók Béla emlékét idéző művészkönyvekben tesz kísérletet: a ritmika absztrakciójára reflektál játékos, mégis szigorú rendben. Mára elmondható, hogy a Francia- és Németország rangos könyvművészeti eseményein Kiss Ilona neve egybecseng a magas művészeti és technikai minőséggel. Alkotásai tekintélyes nemzetközi bemutatókon szerepelnek Genf, Frankfurt, New York és Párizs városokban, ugyanakkor jelentős könyvtárak műgyűjteményeiben is fellelhetőek.

 

MESTERSÉG

Grafikai munkásságának kedvelt műfajai a szitanyomat, litográfia és linómetszet, amik gyakran művészkönyveiben is feltűnnek, ám önálló lapokként is megjelennek. A művek Kiss Ilona személyes világába repítenek, ahol a gondolatok távirat formában fogalmazódnak meg: kevés a motívum, letisztult, meggyőző sziluettek, bennük jellemzően 3–4 szín terül. A motívumok kitöltése színelméleti felkészültségről és kifinomult ízléssel választott árnyalatokról tanúskodnak. Minden a helyén van, minden önmagára utal. Művészete költészet: eszközei sommásak, lényegre törőek, a szükségesnél több nem kerül a papírra. A lapok azonosításául szolgáló rövid címek értelmeznek, elmesélik a látottakat. Témái gyakran kötődnek az élet alapvetéseihez, éghez és földhöz, a benne rejlő természethez. A természethez, mi befogad, a vízhez, mely lételem. Olykor szakrális hatás lengi körül a műveket, esetenként egyfajta szürrealizmus érzékelhető, de ez sem járja át igazán mélyen – inkább csak egyfajta kitekintés egy olyan alkotótól, aki tágítja saját határait, ismerkedik a járható utakkal. Témája maga az élet, a szó szoros értelmében. Bravúrosan bánik a vonallal: Szomját oltja című linómetszetén egy állat tűnik fel a vízparton.

 

7_Szomj__t_oltja.jpg
Szomját oltja

 

Két szín néhány vonallal, mégis: történetet mesél, teret érzékeltet, hangot hallat. Máshol árad a víz, dagad a föld, állatok mutatkoznak, emberek viselkednek. Bizonyos esetekben azonban egészen eltér ettől az egyszerű előadásmódtól, mint a Frankfurti zöld szósz című szitanyomatoknál. Itt a több rétegben felvitt nyomatok eltérő színei, valamint az aprólékos kidolgozás csipkeszerű, festői hatást eredményez.

 

 

TUDÓSÍTÁS

A kis méretű grafikai lapokon és művészkönyveken túl, nagyobb méretben történő alkotásra a festmények adnak lehetőséget, amik komponálását a plakáttervezés során érlelte. Ezek a művek jellemzően táblára és vászonra készülnek, olykor kartonra. Maradandóbb anyaguknak köszönhetően a festmények a távolabbi jövő számára is üzenetet hagynak, s ezt a képességét kihasználva Kiss Ilona gyakran vezeti nézőjét az emlékezés világába. Saját magáról és családtagjairól, ritkábban idegenekről készített fényképeken megörökített figurák lesznek a festmények alanyai, esetenként képépítő elemei. A kész művek többet vagy mást mutatnak a rögzített valóságnál: gondolatokat rejtenek, amik megidézik saját személyének és múltjának emlékanyagát, miközben az eredeti fotókon értelmezhető konkrét események titokban maradnak. E titokzatosságot nemcsak az események elrejtése, de a felhasznált motívumok is eredményezhetik. Képei olykor a holland csendélet és életkép vizuális emlékét idézik: nem értünk és ismerünk fel mindent, mégis élvezhető, mert a szem számára kellemes látványt nyújt. E gondolat létjogosultságát két újabb, fotórealista önportréja erősíti, ahol saját univerzumának titkos tárgyait tárja elénk időtlenné váló világában. A tárgyak árulkodnak élményeiről, a számára fontos dolgokról. Ezeken túl festményein is visszaköszönnek a grafikai lapokon jellemző nyomdázással rögzített formák; a műfajok közötti átjárás az életmű tipikus jegye. Ezt a módszert alkalmazza Digitális Föld! című vásznán, ahol az állatok és a fákon tobzódó levelek lenyomatokként kerültek a felületre, éppúgy, mintha azt egy mechanikus jelhagyó érintette volna. Édes almafa című festett alapozású karton képe kollázs, ahol a természeti környezetet érzékeltető lágy színfoltok előtt emberi alakok alkotják a mustrát.

 

13___des_almafa.jpgÉdes almafa

 

Egymástól függetlenül, saját tevékenységükben elmerülve, a mű kompozíciójának alárendelve terítik be a képfelületet. Ez a kép is jól mutatja, hogy a művész az alkalmazott technikai megoldásokkal a klasszikus festészeti megoldásokon bátran túllép. Alkalmanként leheletfinom papírt applikál a felületre, amik áttetsző anyaguknak köszönhetően a több síkon történő komponálás lehetőségét kínálják. Ennek az eljárásnak az egyik különleges darabja a tekintélyesebb méretű Uszadékfa.

 

14_Uszad__kfa.jpg
Uszadékfa

 

Különlegessége és hitelessége abban áll, hogy valóban egy uszadékfa lenyomatát láthatjuk, ahol a megfestett vízfelület a víz által jött létre, hiszen itt is az ún. fürösztés technikáját hívta a művész alkotásra. Mindkét módszer meglepetést tartogathat, hiszen nem lehet pontosan szabályozni minden apró részletét az eljárásnak, így megjelenhetnek rajta a művész számára is meglepetést okozó szín-összeolvadások, váratlan sziluettek. Mindezek között a leghatásosabb az a részlet, melyben a talált fa elején egy véletlenszerűen kirajzolódott vízi élőlény karaktere sejlik föl. A merített papír, ami hordozója e műnek, szintén a vízből fogatott fel. További sajátosság a különféle kivágott vagy természet adta formák felületének körberajzolása vagy festékbe mártott felületük képre nyomtatása. Festészetének további gyakran alkalmazott eleme a képeit raszterszerűen beborító mustra, ami a levegőben rejlő sokféle anyagot – vízpárát, port, a szél felkapta repülő apróságokat – szimbolizál. Az általuk létrehozott függöny kissé megzavarja a pontos látás élményét. Ezzel a trükkel az éles képet bizonytalanítja el, így az emlékezés sejtelmes múltjába meríti témáját. 

 

KÍSÉRLET

Kiss Ilona műveinek létezik egy negyedik csoportja, ami valójában az előző háromba is beolvasztható lenne, de anyaghasználatánál fogva mégis nagyobb figyelmet, így egy külön fejezetet érdemel. Azokról van szó, amelyek meghatározó részei dróthálóból készültek. Az anyag és eszköz a hagyományos technológia szimbóluma, a papírmerítés eszköze, aminek rasztere szép lenyomatot képez a felületen. Az ezt idéző háló tehát alkalmat ad újabb kísérletekhez, a műfajok gazdagításához. Táblaképeinek gazdag sorát a dobozmunkák irányába tágítja, ezen felül újfajta művek, a lap- és könyvtárgy sajátos típusát is kidolgozta. A drótháló kiválóan alkalmas egyéb anyagok applikálására is, így nyit az assamlage-ok irányába. A raszteres fém alapvetően határozza meg az alkotások karakterét, mintegy hangulatot teremt köréjük. Lehet barnás színű, így idézve a szépia színéhez kötődő régiség asszociációt laptárgyainak szereplőihez, mint például Arany János vagy Tessedik Sámuel portréin. Ismert ábrázolásuk szolgál alapul, majd képmásukat különféle applikált anyagokkal keretezi, s ehhez társítja a régmúlt időket idéző áttetsző hálót. Lehet fémszínű, mint a Kassáknak emléket állító könyvtárgy, ugyanakkor egészen sötét, grafikus jellegű, amiben a hiányos szövet a kép meghatározó elemeként olvad a kompozícióba, mint a Szökött apáca című képnél.

 

21_Sz__k__tt_ap__ca.JPG
Szökött apáca

 

Az anyag magától értetődően épül be az œuvre-be, hiszen a festményeken látható raszterszerű hatást önmagában képes elérni. Dunai halak a Vaskapunál című dobozképénél a drót jelenléte plusz tartalommal tölti meg a beszédes műtárgyat. Mint látható, a tipikus művek hosszú sora újra és újra ugyanazokkal a jegyekkel rendelkezik, előadásmódjuk, felhasznált technikájuk, anyagaik, alkotói módszerük mindig találkozik valamely közös ponton. Ettől válik kiegyensúlyozottá, következetessé az életmű, ugyankkor változatos színeivel az iránta való érdeklődést mindig képes fenntartani. A mai kor egyik legnagyobb eredménye talán éppen ez.

 

P.S.

A KURÁTOR

Kiss Ilona sokszínű, fantáziadús műtárgyai egyéni tárlatok rendezésekor alkalmat adnak arra, hogy egy meghatározott, kurátor által kidolgozott kontextusba helyezve lehessen őket megismerni. Ez a mára elengedhetetlen módszer alapvetően befolyásolja a művekből történő válogatást, súlya vetekszik a képzőművészek alkotáskor átgondolt koncepciójával. Épp ezért nagyon szerencsés a helyzet, ha ez a két szerep egy személy kezében marad – feltéve természetesen, ha egyéni tárlatról van szó. Kiss Ilona saját kiállításait e koncepció jegyében nem feltétlenül a legfrissebb művek bemutatására fókuszálja – habár a fontosnak tartott új darabok jellemzően már figyelembe veszik ezt az igényt – hanem egy bizonyos, a művészt érdeklő téma köré csoportosulnak. Ezeken az eseményeken mindig alkalom nyílik arra, hogy tükröt tartson saját munkássága elé, alkalom egyfajta visszatekintésre, elmélkedésre kínál lehetőséget az eddigi életművel kapcsolatban. 2012-ben a Magyar Nyelv és Könyv ünnepe alkalmából a Várnegyed Galériában rendezett kiállítása alkalmával Buda méltán híres könyvművészete előtt tisztelgett. Ekkor mutatta be a Budavár című művészkönyve, ami ABC sorrendben mutatja be híres történelmi alakjainkat, emlékeztetve arra, hogy a művészet szeretetére való nevelést már gyermekkorban el kell kezdeni. 2020 tavaszán A Duna mentén címen gyűjtötte össze a folyóval és vízzel kapcsolatos alkotásait, emlékeit. Bemutatta az egyéni módon színezett, fürösztéssel készült műtárgyait, a Dunáról, vízről szóló költemények ihlette művészkönyveit. A kiállításnak a Tér-kép Galéria adott otthont. Egy év elteltével a Remény napjai címmel a bezártságunkból tör kiutat.

 

26_A_Duna_ment__n.jpgA Duna mentén

 

Erre az alkalomra készült művészkönyvét Laurent Grison francia szerző Vaporetto című költeménye ihlette, olasz fordításban. Mindig izgalmas új műtárgyakkal találkozni, de azok megértését egészen biztosan jótékonyan segíti ez a típusú megismerés. Bízunk benne, hogy a közeljövőben egy nagyobb bemutatkozásra is lesz alkalma a művésznek. 

 

Megjelent a Bárka 2021/3-as számában.


Főoldal

2021. augusztus 05.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA