Cs.Tóth János
Intellektuális átgondoltság és vizuális rend
Aknay János galériaavató tárlata Baján
Az idén 150 éves bajai Eötvös József Főiskola egy reprezentatív kiállítóhelyet alakított ki, számos támogató jóvoltából. Keresve sem lehetett volna ideálisabb művészt felkérni egy galéria avatására, mint a magyar képzőművészeti élet kiemelkedő alakját, a Kossuth-díjas Aknay Jánost. A szentendrei képzőművészek táborához tartozik, őt is bűvkörébe vonta a mediterrán jellegű táj, a városka felfelé kapaszkodó utcái, az enyhén ívelő dombok, a templomtornyok látványa. Mielőtt tájképfestőnek minősítenénk, szögezzük le, hogy a szentendrei festészet konstruktív áramlatához tartozik. Voltak olyan alkotók, akik azért telepedtek le a városban, hogy életük végéig a tájat fessék, mert olyan erős hatást gyakorolt rájuk a látvány. Másokat meg szürreális látomásokra, álomszerű képekre vagy tiszta absztrakcióra ihletett a miliő. Természetesen Aknay János sem tudta kivonni magát a város látványától, ez a táj vissza-visszatér képeire, de már geometrikus motívumként.
A most kiállított munkái egységes formanyelvről tanúskodnak. És arról is, hogy érett alkotó az egykori Vajda Stúdiós lázadó. Művészi világa sohasem merevedik száraz mértani formákra. Hol az egyensúly problematikája foglalkoztatja, hol az egymásnak feszülő formák dinamikája érdekli. Legtöbb képe megőrzi a kapcsolatot a valósággal, mert hangulatukban hordozzák a tájat: ívelések és a vonalak metszései, mintha a táj domborzatát, a kapuk formáját, az utak kereszteződését tükröznék vissza. A mértaniságot a színek jellegzetességeiből és törvényszerűségeiből bontja ki. Képei a saját viszonyát tükrözik a világról, de nemcsak az övét, hanem a miénket is. A befogadás során az állandó mozgást kell keresnünk, hisz hol élesen világít a forma, hol megbújik, fedésben van. A nonfiguratív festészet olyan, mint egy dallam, hisz nem lehet szavakba foglalni, mi a tartalma.
A huszadik század ontja a képek özönét, ezek a vizuális tételek meghatározzák a gondolkodásunkat, mert csak úgy tudunk elképzelni valamit, ha az információk már beépültek a személyiségünkbe, és bennünk vannak. A művészeti kutatások az ember sorsát, életét, a valósághoz és az elméletekhez kötődő viszonyát tárják fel. Az okok és a miértek a képekről nem leolvashatók. A művészi üzenetet tárja ki a képzőművész, amikor szándékosan figurát helyez képei motívumának. Aknaynál a geometrikus szigor mellet számos munkáján megjelennek az angyalok, sőt egy egész sorozatot szánt az Újszövetség történetének. A Biblia ugyanis mindenkit megszólít, beszédességével. A kiállító tudja, csak személyességen keresztül érhető el a kompozíciók őszintesége. A figurák azonban erősen absztrahált emberalakok, sohasem elmosódó, hanem erőteljes árnyakra emlékeztetnek. Életművét pont ez teszi érdekessé és értékessé, folyamatosan figyelemmel kísérendővé. Jó, tiszta művészet az övé.
Állandóan tekintetbe kell venni az alkotói folyamat egészét, amikor annak egy-egy opuszát szemléljük. Tehát a mostani kiállításon is egyben célszerű újrapörgetni teljes életművét, mert akkor az általa bejárt út stációit is megfigyelhetjük. Egy tudatos, átgondolt, koncepciózus alkotó Aknay János. Nem tabula rasával újrakezdő művészről van szó, hanem egy belső meggyőződéssel haladó alkotóról. Belső, azaz önnön törvényszerűségeinek akar csak engedelmeskedni, ezáltal a világ egy általunk ismertnél összetettebb, önmagát nehezen feltáró arcát mutatja meg képein.
A magyar kulturális éltben kevés olyan gazdag életutat találunk, mint Aknay Jánosé. Nyíregyházán született, de Debrecenben volt ifjúkora, ahol olyan képzőművészek pallérozták tehetségét, mint Félegyházi László, Menyhárt József, Veress Géza, akik az ottani korszak meghatározó festőművészei voltak. Elvégezte Budapesten a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumot, majd Szentendrén alapító tagja lett a Vajda Lajos Stúdiónak.
Komoly elismerések szegélyezik a munkásságát, az említett Kossuth-díj, a Munkácsy-díj és a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetés vagy a Magyar Örökség díj. Önzetlen a magyar geometrikus művészek elismertetéséért folytatott tevékenysége. Az előtte járó korosztály kiemelkedő alakjaival, Deim Pállal, Joseph Kádárral is kollegiális kapcsolata volt. Mindkét alkotó, még életében megkapta javaslatára a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Életmű díját. Szentendre díszpolgáraként sokat tett a város képzőművészeti életének elismertetéséért. Számtalan egyéni és csoportos kiállítás jelzi aktív pályafutását. Berlin, Varsó, Belgrád, hogy csak az európai fővárosokat említsük, ahol bemutatkozott műveivel. Itthon se szeri, se száma a tárlatoknak. A debreceni Modemtől a szegedi Reök Palotán át a főváros jelentős galériáiban láthatták munkáit. Rangos közgyűjtemények tartották fontosnak kompozícióit birtokolni. A Magyar Nemzeti Galéria, Salzburgban a Kortárs Gyűjtemény, a Dunaszerdahelyi Magyar Kortárs Galéria, a szentendrei Ferenczy Múzeum, a székesfehérvári Egyházmegyei Gyűjtemény, a Modern Művészetért Közalapítvány Dunaújvárosban és magángyűjtők lettek gazdagabbak műveit befogadva. Könyvek, albumok, filmek elemezték eddigi munkásságát. Magától értetődő, hogy tagja a Magyar Művészeti Akadémiának és 2011-óta elnöke a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Köztéri munkáit megtalálhatjuk Budapesten, Balatonbogláron, Szentendrén és Nagycenken.
A most bemutatott kollekció a belső áhítat és a külső formák összhangjáról szól. Hegel Esztétika című könyvében azt írja: „ A belső térnek nem kell elvontan egyformának, üresnek lennie, amelyből hiányzik minden különbség és átmenet; ellenkezőleg: konkrét- ennélfogva hosszúság, szélesség, magasság s e dimenziók formája tekintetében is különböző alakot követ.” Aknay János képei szimbolikával telített alkotások, az érzékek feletti, a megtapasztalt világot meghaladó metafizikus festészet követője, és mondhatjuk, egyik sikeres újraértelmezője. Maguk a formák jellegükben emlékeztetnek a művész korábbi munkáira, de mostanra több lendületes ívet jelentet meg a képeken. Átalakítja tehát vizuálisan és formailag is a mű látványát úgy, hogy a forgatás szimulálásával sugallja a térbeliséget. Nyilvánvaló azonban, hogy a valóság és a látszat, a realitás valamint annak szimulációja megfosztódik az életterétől, és átlényegül olyan jellegzetes aknays képpé, ami tágítja szellemi képességeinket.
Aknay János alkotásainak műtárgyfotóit Weszelits András készítette.
