Versek
„Szétszakad egy család, majd összegyógyul / Új személyek, új tápanyagok mentén – / Milyen hatalmas dolog is az ember.” Szálinger Balázs versei a Bárkából.
„Van-e refluxa a terroristának, / vagy más betegsége, mondjuk, epilepsziája, / amire gyógyszert kell szednie? Nézegeti / magát a tükörben a terrorista?” Toroczkay András versei.
„minden máshogy van mint volt / de azt mondják az életet nem lehet csak úgy befejezni” - Meliorisz Béla versei.
„Istenem, mennyi ideje ismét lopakodom, / fáj, már könnyemhez, ő könnyjelét hinné ablakomon.” Kalász Márton versei.
„Ágyadban hánykolódsz, / a forgódobos mosógépben a sok / színes ruha kavarog; álmodban / távoli földrészen jársz, az / ébrenlét szennyétől szabadon.” Beck Tamás versei.
„a kiszorított fény alól / lassú az elnémulás. / a sötétben jobban látok, / fordulnék feléd, mint függöny / mögé rejtett virágok.” Szilágyi András versei.
„Az egek alja / csupa szempilla, / zöld kígyó nyalja, / kék kígyó falja, / sárga légy rajta / petéit szórja / szerte virágra, / kör-karikába, / régi hibákra, / új s új vitákra.” Pál Dániel Levente...
„A fűszerek közt fogok állni majd: / jó zamatos, de tápértéke semmi. / Szárazon hallgatom majd a zsivajt, / melyben nagyon részt tudtam volna venni.” Nádasdy Ádám versei a Bárkából.
„de itt csak megközelíthetetlen / koszorúk vannak, s eső utáni sár. / Nézem az arcod, szorított szád demarkációs / vonalát. Sokkal erősebb vagy nálam.” Csillag Tamás versei a Bárkából.
„vasaltam épp amikor megjöttél / évszakot erkölcsöt / és úri törvényeket mert / gondolatban elkövettem minden vétket” – Iancu Laura versei.
