Versek

 

 Iancu_2018.JPG

 

Iancu Laura

 

Amikor egybegyűjtenek

 

olyan hideg nem lesz

 mint tavaly volt

 három három veréblépésre

 állsz és félsz fázol

 és megbocsáthatatlanul

 fehér vagy

 

mit kezdjek jóvátett

 köszönéseddel

 őrizzem mint a múzeumi csendet

 mint a tetemben a halált

 hogy én is fehér lehessek

 legalább így legalább mint a lárvák

 

másolom kézszorításodat

 egyik kezem a tied

 csupa elhalasztott mozdulat

 visszatartott kőgalamb

 nem eszik nem repül

 nem melegíti karomat

 

 

Amikor elhallgat a szél

 

más nyelven szólok hozzád

 nem nem hegedűjáték nem is

 fordított kinyilatkoztatás

 mintha az első szerelem ismétlődne meg

 ma nem félek a haláltól sem

 mulatnak akik kergettek

 

ez a beszéd nem a kiáltásé

 vitéz szavak helyén temetőhallgatás

 szerettem volna láncot kötni

 Krisztus szögelt lábára

 lukas a szíve elvérzik

 jobb volna ha maradna

 

elhaladna ő is melletted

 megértené a hétfő miért vasárnap

 miért nincs napkelte virradat

 látná kilincs nélküli ajtó vagy

 s hogy az első szerelemnél

 ez messze ősibb és halálosabb

 

 

Szavak az ajtóról

 

vasaltam épp amikor megjöttél

 évszakot erkölcsöt

 és úri törvényeket mert

 gondolatban elkövettem minden vétket

 egyedül aztán féllábú fákkal

 ahogy tudtam ahogy lehetett

 

nézd azt a másfél évtizedet

 csupa könyörtelen béke

 s mint nagykabátban toporzékoló gyermek

 ficánkol mozog de el nem megy

 ajtó mit megkerülni sem lehet

 hát így így hallgatok én melletted

 

előbb csak az este aztán

 csontjaim vashangú roppanása

 fájdítja meg az éjszakáim

 hallgatom a négy nagy fal görcsét

 mintha szikla vajúdna

 siratja szétmálló szülöttét

 

A háromszög tele

 

a rádió nem mondta be

 a vihar kártettei közt

 a vak hófúvásos este

 rám borult úgy ölelt meg

 mintha még bízhatnék abban

 hogy kárpótol véget érhet

 

vagy éppen jóra fordul

 hát számba lehet venni

 Isten útjait arcod borotvált térképén

 a vakító havazásban

 eltalálni a szívedig

 s minek felébreszteni

 

e hajótörött világra

 a háromszögű rabságot

 siettetni a boldogságot

 rémült oltárokkal

 fekete ingesek vigyáznak rá

 ásókkal hólapátokkal

 

Megjelent a Bárka 2020/1-es számában.


Főoldal

2020. február 24.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png