Iancu Laura
Amikor egybegyűjtenek
olyan hideg nem lesz
mint tavaly volt
három három veréblépésre
állsz és félsz fázol
és megbocsáthatatlanul
fehér vagy
mit kezdjek jóvátett
köszönéseddel
őrizzem mint a múzeumi csendet
mint a tetemben a halált
hogy én is fehér lehessek
legalább így legalább mint a lárvák
másolom kézszorításodat
egyik kezem a tied
csupa elhalasztott mozdulat
visszatartott kőgalamb
nem eszik nem repül
nem melegíti karomat
Amikor elhallgat a szél
más nyelven szólok hozzád
nem nem hegedűjáték nem is
fordított kinyilatkoztatás
mintha az első szerelem ismétlődne meg
ma nem félek a haláltól sem
mulatnak akik kergettek
ez a beszéd nem a kiáltásé
vitéz szavak helyén temetőhallgatás
szerettem volna láncot kötni
Krisztus szögelt lábára
lukas a szíve elvérzik
jobb volna ha maradna
elhaladna ő is melletted
megértené a hétfő miért vasárnap
miért nincs napkelte virradat
látná kilincs nélküli ajtó vagy
s hogy az első szerelemnél
ez messze ősibb és halálosabb
Szavak az ajtóról
vasaltam épp amikor megjöttél
évszakot erkölcsöt
és úri törvényeket mert
gondolatban elkövettem minden vétket
egyedül aztán féllábú fákkal
ahogy tudtam ahogy lehetett
nézd azt a másfél évtizedet
csupa könyörtelen béke
s mint nagykabátban toporzékoló gyermek
ficánkol mozog de el nem megy
ajtó mit megkerülni sem lehet
hát így így hallgatok én melletted
előbb csak az este aztán
csontjaim vashangú roppanása
fájdítja meg az éjszakáim
hallgatom a négy nagy fal görcsét
mintha szikla vajúdna
siratja szétmálló szülöttét
A háromszög tele
a rádió nem mondta be
a vihar kártettei közt
a vak hófúvásos este
rám borult úgy ölelt meg
mintha még bízhatnék abban
hogy kárpótol véget érhet
vagy éppen jóra fordul
hát számba lehet venni
Isten útjait arcod borotvált térképén
a vakító havazásban
eltalálni a szívedig
s minek felébreszteni
e hajótörött világra
a háromszögű rabságot
siettetni a boldogságot
rémült oltárokkal
fekete ingesek vigyáznak rá
ásókkal hólapátokkal
Megjelent a Bárka 2020/1-es számában.