Meliorisz Béla

Mint valami

semmi sem marad az ami volt
úgyhogy jobb nem gondolni semmire
csak hagyni hogy emlékké legyen a jelen
s várni az egész napos esőket
a vízmélyi csendben
és belátni már nemigen tudunk mit mondani
legföljebb hogy ilyen az élet és lehet
hogy ősz van és hosszú lesz a tél
s fölszorozhatjuk ugyan magunk
de körülöttünk mindenütt szakadék
s nincs reményünk más
mint valami lehajló ág vagy képzelt léggyökér

minden máshogy van mint volt
de azt mondják az életet nem lehet csak úgy befejezni

Harc nélkül

most miénk a tó
szakad az eső
s ami lesz velünk jól
elképzelhető

nincs mit mondanom
próbára teszel?
kész őrület hogy harc
nélkül vérzek el

Lekerekítjük

gubancolódhatnak egyre titokzatosabbra
az el nem szőtt szálak
semmi sem tarthat vissza
és nincs amiért bárki is okolhatna bennünket

anélkül hogy szemrehányást tennénk
a letarolt ünneptelen földekért
lekerekítjük most az elmúlt napok sarkait
s úgy vágunk neki az útnak
hogy talán semmit sem hibáztunk el

nem zártuk be magunk után az ajtókat
és nem viszünk magunkkal semmit

Megjelent a Bárka 2020/1-es számában.

Főoldal