Versek

 

 paldani2.JPG

 

Pál Dániel Levente

 

Isten este

(a Bájolók című sorozatból)

 

Csupa szempilla
az egek alja,
sírás kimarja,
ott a nap rajta,
szirmait szórja
szerte világba,
nincs erre szója
(szava – járása),
se mondandója.

Így áll a fényben,
létközi létben,
nyakában sálja,
gombja opálja
kis tenyerében;
fel-fel tekintget
bolygót keringet,
s méri, számlálja
jótetteinket –
melyekért viszont
jót nem várhatunk.

Az egek alja
csupa szempilla,
zöld kígyó nyalja,
kék kígyó falja,
sárga légy rajta
petéit szórja
szerte virágra,
kör-karikába,
régi hibákra,
új s új vitákra.

Léttelen létben
áll ott a fényben,
várja, csak várja
szomjan és étlen
védtelen-vétlen,
fojtsa a sálja,
gyengüljön lába,
zuhanjon kába
el-elmúlásba.

Köd úszik rája,
száját kitátja,
opálos gombját,
mint puha gombát,
falja-harapja,
reccsen a csontja,
nyelvének rojtja
lóg ki oldalra
szája ablakából.

Fel-fel tekintget,
bolygót keringet,
s meredten nézi,
egész megigézi,
(törött fogával
közben csipkézi
szája oldalát),
hogy a nap leszállt
az ég közömbös,
és a göröngyös
csillagösvényen
hosszú lesz az út
fagyban és vérben,
földön és mennyen
át hazafelé.

 

Megjelent a Bárka 2020/1-es számában.


Főoldal

2020. március 23.
Hozzászólások (1)
2020. április 05. 20:48
Bincze Diána
Nagyon tetszett!
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png