Versek
„A viszonosság kedviért / ma orvosommal ettem. / Írásképem változására csak legyintett, / a szobainas meg a hangyák / vonulási útja viszont érdekelte, / körbevezettem.” Gál Ferenc versei.
„Megírtam a levelembe: / gyere velem le / Velembe. / A szerelem velem sötét, / a szerelem sötét velem.” Szőcs Géza versei.
„Akkor azt hitted / Hogy a szégyen tart vissza / Vagy csak nem akartál lebukni / Most viszont azt olvasod / Hogy te is óvtad a környezetet.” Lövétei Lázár László versei.
„Tüzet kértem Prométheusztól, / hogy rég elfelejtett rutinból / rágyújtsak, a füstöt letüdőzve / sétáljak át a nyárból az őszbe.” Mogyorósi László versei a Bárkából.
„Ostrom után visszaalszik a táj, / Magára húzza az erdőtakarót. / A vár a mesék sorába áll, / Balladás ködöt tart fölé a mocsár.” Szálinger Balázs verse a friss Bárkából.
„Bálvánnyá torzult, nemtelen Héra, / lombikban ismersz a magadéra, / Kharübdisz tengert köpköd a szeszre, / a nimfát #zaklató Ulyssesre!” Tompa Gábor versei a Bárkából.
„Nem csábítnak immár a szűzleányok, / hol eddig mindig fel- / ott már inkább csak leállok.” Tóth László humoros versei a Bárkából.
„Géza például már annyira félt, / Hogy Vajkot is átnevezte Istvánra, / S aztán történt ezer dolog, majd végül / Nyolc után lettek főzőműsorok.” Szálinger Balázs verse a Bárkából.
„Másnap reggel vidáman kelt. Nem ment ki a ház elé, mint még soha. / A résnyire nyitott ablakon át enyhén ismét behallatszott egyesek nyüszítése, a krákogás, a kétségbeesett óbégatás, de már nem...
„Nem a feleslegből adakozott, / önkéntes véradása éltet, / vércsoportja azonos mindenkiével. / Ádám és Éva kinyújtotta kezét, / hogy almát vegyen az élet fájáról, / de halált szakítottak.” Lackfi...
