Versek

„oroszlámos maradék pincéd padé laskó / zalánkemén kereked kevi keve kamanc / radanovác gunaras ludas álmos budzsák” Kollár Árpád verse.
„minden nap: új reménytelen / mindenki sziget talpig virágember / de ez ma még nem ábrázolható / mindenki Godot / túl súlyos könnyűség / színjózanul délben elesem / a piac melletti jégen” - Debreczeny...

„Éhezzünk, várjuk, hogy segítsen valaki. / Aztán ne várjunk többé. Nőjünk fel, / többször, egymás után úgy, hogy azóta / nem nőttünk egyetlen centit sem.” Fodor Veronika versei.

„Isztambul, vágyom nálad randevúzni. / Ámde: be vagy a Héttoronyba zárva! / Melyik izgat: régi város vagy mai? / Isztambulba jöttél, vagy Bizáncba?” Marczinka Csaba versei.

„Amikor még babonásak voltak a / falubeliek, az élet jobb volt, mint / ma, a temető sírjairól sose / lopták el a virágokat, mindenki / meg volt győződve, hogy ez a / sátán szemmelverésével jár” -...

„Lombok szűrőprogramján, ritkás levélrésen, / nem szenved fény, kérgen nem szivárog folyadék, / a gondviselő Úr előtt folyton egy lépéssel, / két hold között imbolyog, kötéltáncol az éj.” Falusi...

„csak orrodig lát el a láthatárod, / egy glóbuszról meg lesodródna körbe / tán agyrém is, mi nincs az agyhoz nőve.” Eszteró István versei a Bárkából.

„Nem tudom, a te egyik / kísérleti technikádnak / köszönhető-e, hogy közös / emlékeink tartósítása / tökéletesnek mondható – ezen / gondolkodom, amíg kezem / egy nylon zacskót babrál – / akár ezer év...

„Bocsáss meg, nagy poéta, fel se vedd / jogos, de oktalan félelmemet: / ma már hiszek, s nem lesz, ki egyhamar / a művedből bitorlón részt akar.” Andrew Marvell verse Péti Miklós fordításában.

„rejtekhelyed, a héj, mi eltakar, / hogy óvjon hirtelen csapó telektől – / s kellően lágy, hogy mégis, odabentről / megérezhesd, ha véget ér a baj” – Kalmár András Márton szonettje a bezártságról.