Versek

 

Portr__.jpg

 

Kalmár András Márton

 

Aggodalom egy rügy miatt

 

Szelíden vársz, míg nem szólít a fény.
Magad köré burkod ki tudja, honnan
növesztetted jegek alatt, fagyokban;
ki tudja, nyílsz-e? És elég kemény

rejtekhelyed, a héj, mi eltakar,
hogy óvjon hirtelen csapó telektől - 
s kellően lágy, hogy mégis, odabentről
megérezhesd, ha véget ér a baj,

s kinézhess bízva, bujkálás helyett?
Érzed már? Végre nyújtják kezüket
öröm ölelte, ébredő platánok,

s hívnak maguk közé szellő-szavak,
nehogy menekvő álmokban ragadj,
s azt hidd, a létbe tárulkozni átok.

 


Főoldal

2020. május 18.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
Versek
Lövétei Lázár László: FeketemunkaSzilágyi András verseiTompa Gábor versei Jász Attila–Csendes Toll: A bölények kipusztulása
Prózák
Bene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: HűKovács Dominik˗Kovács Viktor: Az Öles-Szüdi vonalLégrádi Gergely novellái
Drámák
Téblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA