Fellinger Károly
Maradás
Verebek által elfoglalt
fecskefészek a múltam,
tisztára munkástenyerem van
az adóbevallásban,
a leírható évek
a vesztenivalóim,
az idő repülői
a csöndet permetezik szét,
a visszafelé vezető út
a taccsvonalon túl van,
egészen a falig mentem el.
A szabadság befizetett,
mintha sosem lett volna.
Személyesen
Franco Zeffirelli halálára
Amikor még babonásak voltak a
falubeliek, az élet jobb volt, mint
ma, a temető sírjairól sose
lopták el a virágokat, mindenki
meg volt győződve, hogy ez a
sátán szemmelverésével jár,
az ördögök és a rút boszorkányok
bosszújával ér fel, mert akkor régen,
abban a szép, új világban, amikor
bűnnek számított a lopás, a sátán,
az ördög, a békává változott vén
boszorkány szolgáltatott igazságot,
mialatt a jóisten kimagozta
a szemkápráztató égitesteket.
Nagyjelenet
Grendel Lajos emlékére
Három kört kellett futnom
a halállal,
rendesen
lemaradtam.
Mielőtt végzett volna,
a cél előtt úgy 30 méterrel,
egymás mellé kerültünk,
persze egy egész kör
hátrányban voltam.
Mindent kiadva magamból,
úgy döntöttem,
egy körnél
többet
nem engedek magamra verni.
Észrevette az Isten,
láttam, hogy
nekem szurkol,
talán még bízik
is bennem.
Aztán igaza lett,
majd a kimerülésbe
beledögöltem.
Megjelent a Bárka 2020/2-es számában.
