Versek
„csöndesen elment kamaszkori barátom a zuhogó esőben tétován letette fekete esernyőjét hátra / sem nézett és nem köszönt évtizedek óta készülgettünk sorra vesszük a régi erdősori iskolában / miként...
„És ott állt, persze, hogy ott, mikor meghalt: / már alig várta, hogy megint vele egyazon anyag legyen. // És ott volt vele, míg csontjai mellé / ásták a púposra görbült apró testet ott fönn a...
„Se tű, / se cérna vagy elektróda. Nincs, aki összevarrja – / vagy legalább a vihar néma szemébe / visszahegesztené a madarakat.” Bánfai Zsolt versei.
„Szervusz, test, mondd, mennyi a hány, hová, hová. / Mennyi idősek is vagyunk így, együtt a vártán? / Szervusz, szervusz, bírod-e bent, azt a titkos, / foghatatlan semmit, / ami a lélek?” Darvasi...
„Magadba loptad a felhők útját. Virágzik benned a nap, kiszabadul a fénye a kabátgombodon. Elmerülsz a begyűjtött mondatokban.” Simon Réka Zsuzsanna prózaversei a Bárkából.
„Pontosan megneveztem nekik leggyakoribb előfordulási helyeimet, / hogy bármikor vadászni tudjanak rám.” Bagi Iván versei.
„Ennyi év után álmomban is felismerem / a visszatérő álmokat. Megszoktam őket, / fel sem riadok. Mintha pizsamában / állnék, az avartól csúszós kertben, / a kerítés mellett, a tuják zsíros párájában,...
„Ma már nem vagyok veszélyben, / aki egykor napimádó voltam, már a naptól is félek. / Tövig eresztem az árnyékolót, / leengedem a redőnyöket, zörög a ventillátor, / éjszakánként hatalmasakat rúgok a...
„az órák óta tartó vita itt / meg is szakadt köztem és az államfő között, / akivel egyébként már-már baráti viszonyban / voltunk tudtommal. Különben is későre járt, / mindketten úgy mentünk haza,...
„Hánykolódik a víz, a / hullámokról beszélsz, hogy sötét hajfonatuk / hol kibomlik, hol összeér. Milyen rég hordod / előkészített szobádba öröklétnyi emléked. Így / fogyaszt az idő, szép kortyokban,...
