Versek

 

 ZalanTibor_meret.png

 

Zalán Tibor

 

Versek a felhőben

 

Fellőttem a felhőbe a vers
et s átéltem a szétfoszlás káp
rázatát Nem lett jobb a vers és
én sem lettem jobb Kemény párnán
alszom Kemények az álmaim
Tanúi vagyunk mindannyiunk
nak
Ha Beethoven 10. szim
fóniája jobb mint az előz
ő kilenc akkor a művészet

lehúzhatja a rolót Ha le
nem húzta már A látszat sok sem
mirekellőt eltart Egy ide
ig és még tovább Nehéz elég
et tenni a kor kihívása
inak (ha senkiket hív csak ki)
E kornak elvarrásai ha
lehetnek Pecsétes abroszon
vérhangyák merengnek álmatag

A könyvespolc könyvein arany
por és az idők vasreszelék
e Hatalmas este van mondja
Utassy Dzsó és a hátára
pakolja az épülő panel
ház nappal kiásott nyirkos al
apjában a forró téglákat
Csontból kiszívja a velőt az
idő Csontból furulyát csinál

Eljátszik rajta a szél Egész
vidám ez a dance macabre egész
Párizs delel Észre sem veszi
hogy közben a Pont Neuf-híd halk sik
ollyal a Szajnába omlik El
számolni valóm van a világ
ító kék rákokkal kik FOR SALE
táblácskát tűztek ki a jövő
elszabott öltönyeire Az

ablakom alatt hordszéken el
feketült múmiákat cipel
nek félmeztelen hajléktalan
ok És hordágyakon verekszen
ek a biztos halálba indul
ók A ketrecharcban a kana
dai győzött s aki a földön
fekszik már alázva van Felmos
ható a helye Nyugodtan ki

rugdosható az illatos szor
ítóból Fellövöm fényképen
a felhőbe az amfiteát
rumot hadd játsszanak véres ját
ékot az égi gladiátor
ok vagy az unatkozó isten
ek Ott kék lesz a vér és az ég
harmatot perget az ellebeg
ő halottak arcára Angyal

ok játszanak lapdáznak önfel
edten a verssel mert a vers ker
ek rugalmas és nincs benne sem
mi Legfeljebb elhasznált leveg
ő Fejét vérröghöz támasztva
nézi a karnevál romjait
a kettévágott vakond Fülé
ből csendesen homok szivárog
S a selymek hona bealkonyul

örökre Víz tükröződését
kövesd figyelmeztet a pucér
kisgyerek Okos feje fölött
a firhangok összecsapódnak
Lábánál vére hullott fecske
fű Leginkább az öblös fotel
ben szeret ülni Léte olyan
mintha osztriga fehér teste
lenne ilyenkor melyet kiszipp

antani készül a piactér
nyüzsgésében reggeliző val
amelyik másnapos isten Ló
ból már csak a kolbász jut neki
a Praktiker előtti gazda
bolt hűtőpultja mélyéről Ak
ár a háborús múlt az örök
ös lótetemekkel Csupa vér
hajnalban a dolgozószobám

(tetőablaka fölött vonul
ó felhők egyike megállt és
sötét volt és a fáradtságig
elnehezült Megállt s kiokád       
ta magából terhét Zuhogott
lefelé a világra sok mind
enféle versem Verejtéktől
vértől könnytől volt mocskos az ab
lakom Volt maszatos az arcom)

 

Megjelent a Bárka 2021/1-es számában.


Főoldal

2021. április 05.
Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Múltbéli járványokrólErdész Ádám: Oly távol vagy, hazám…
Húsvét utáni tormaság A múzeumok új barátja (III.)
Nádasdy Ádám verseiDrávucz Zsolt: Képeslapok Győri László verseiSimon Adri–Zsille Gábor: Rollertime
Molnár Lajos: Jó KaresznekKötter Tamás: Fair játék Légrádi Gergely novelláiDöme Barbara: Angyal a pincéből
Zalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonásMaruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA