Zalán Tibor
Versek a felhőben
Fellőttem a felhőbe a vers
et s átéltem a szétfoszlás káp
rázatát Nem lett jobb a vers és
én sem lettem jobb Kemény párnán
alszom Kemények az álmaim
Tanúi vagyunk mindannyiunk
nak Ha Beethoven 10. szim
fóniája jobb mint az előz
ő kilenc akkor a művészet
lehúzhatja a rolót Ha le
nem húzta már A látszat sok sem
mirekellőt eltart Egy ide
ig és még tovább Nehéz elég
et tenni a kor kihívása
inak (ha senkiket hív csak ki)
E kornak elvarrásai ha
lehetnek Pecsétes abroszon
vérhangyák merengnek álmatag
A könyvespolc könyvein arany
por és az idők vasreszelék
e Hatalmas este van mondja
Utassy Dzsó és a hátára
pakolja az épülő panel
ház nappal kiásott nyirkos al
apjában a forró téglákat
Csontból kiszívja a velőt az
idő Csontból furulyát csinál
Eljátszik rajta a szél Egész
vidám ez a dance macabre egész
Párizs delel Észre sem veszi
hogy közben a Pont Neuf-híd halk sik
ollyal a Szajnába omlik El
számolni valóm van a világ
ító kék rákokkal kik FOR SALE
táblácskát tűztek ki a jövő
elszabott öltönyeire Az
ablakom alatt hordszéken el
feketült múmiákat cipel
nek félmeztelen hajléktalan
ok És hordágyakon verekszen
ek a biztos halálba indul
ók A ketrecharcban a kana
dai győzött s aki a földön
fekszik már alázva van Felmos
ható a helye Nyugodtan ki
rugdosható az illatos szor
ítóból Fellövöm fényképen
a felhőbe az amfiteát
rumot hadd játsszanak véres ját
ékot az égi gladiátor
ok vagy az unatkozó isten
ek Ott kék lesz a vér és az ég
harmatot perget az ellebeg
ő halottak arcára Angyal
ok játszanak lapdáznak önfel
edten a verssel mert a vers ker
ek rugalmas és nincs benne sem
mi Legfeljebb elhasznált leveg
ő Fejét vérröghöz támasztva
nézi a karnevál romjait
a kettévágott vakond Fülé
ből csendesen homok szivárog
S a selymek hona bealkonyul
örökre Víz tükröződését
kövesd figyelmeztet a pucér
kisgyerek Okos feje fölött
a firhangok összecsapódnak
Lábánál vére hullott fecske
fű Leginkább az öblös fotel
ben szeret ülni Léte olyan
mintha osztriga fehér teste
lenne ilyenkor melyet kiszipp
antani készül a piactér
nyüzsgésében reggeliző val
amelyik másnapos isten Ló
ból már csak a kolbász jut neki
a Praktiker előtti gazda
bolt hűtőpultja mélyéről Ak
ár a háborús múlt az örök
ös lótetemekkel Csupa vér
hajnalban a dolgozószobám
(tetőablaka fölött vonul
ó felhők egyike megállt és
sötét volt és a fáradtságig
elnehezült Megállt s kiokád
ta magából terhét Zuhogott
lefelé a világra sok mind
enféle versem Verejtéktől
vértől könnytől volt mocskos az ab
lakom Volt maszatos az arcom)
Megjelent a Bárka 2021/1-es számában.