Versek

 

 18._Monoki_Nagy_D__niel__2_.JPG

 

Monoki Nagy Dániel

 

140x181,5

 

1. A janicsárok elvitték magukkal rózsáikat,
boszporuszi fűszereiket. Ezerhétszáz telén már
Isztambulban csókoltak erkölcsöt török szeretőkre.

(Variáció első versszakra: Az elhúzódó háborúskodás
a lakosság nagyarányú pusztulását eredményezte
az Alföldön, a végvári vonal mentén és a Dél-Dunántúlon.)

2. Az érintett térségekben az egykori szántók helyét
legelők, bokros parlagok, vadvizek váltották fel.
A téli hadmozdulatok megritkított erdőket,
rendezetlen tűzrakóhelyeket hagytak maguk mögött.

(Variáció második versszakra: Németajkú ükapácskám, keskenyajkú ükanyácskám
megmossa az arcát pillanatnyi vadvizekben,
majd családot alapít igen kedvező feltételek mellett –
értsünk ezalatt legelőket, bokros parlagokat, adómentességet.)

Kizárólagos kolofón zárlat:
Kétezer-húszban írtam strófáim a Csele-parton.
Egy teknővájóval, egy kosárfonóval és egy zsindelyessel szotyolát vacsoráztam.
Nem értették a mindössze húszéves király eleganciáját,
aki csurig páncélban feküdt bele a sekély patakba,
de az élesfülű zsindelyes hallani vélte, ahogy Székely Bertalan, a fiatal tehetség
száznegyvenszer száznyolcvanegy és fél centiméteres vászonra olajfestéket sóhajt
cirka másfél évszázaddal arrébb.
Németajkú ükapácskám, keskenyajkú ükanyácskám,
németajkú dédapácskám, keskenyajkú dédanyácskám,
németajkú nagyapácskám, keskenyajkú nagyanyácskám
feje felett sásliliomot legelésztek az őzek
az Alföldön, a végvári vonal mentén és a Dél-Dunántúlon.

 

 

Országot épít a hordalékos Duna

 

Szent István szétnéz a magas lóról,
a tekintete egészen kisfiús.
Ujjain számolja lehetőségeit:

hajózható állóvizek,
hányaveti dombok,
lírai puszták,

6 nagytáj, 35 középtáj, 227 kistáj (ezt már nem az ujjain számolja).
A lakosság lábujjhegyen lép a vízbe,
a férfiak elszíneződött ingjét karcsú lányok mossák.

Szent István szétnéz a magas lóról.
Ismeretei töredékesek (hiába keresztény nevelés, Gellért stb.);
kisfiús tekintetét Gizella combjai közé rejti.

A táj lassan elhagyja a gyermeki dolgokat,
megmutatja magát az esti fényben, incselkedik.
És országot épít a Duna;
elhozta a zsíros földeket,
szuicid hajlamú németek vagyontárgyait
(egy darab zengő érc, egy darab pengő cimbalom).

De mintha kellemetlenül érezné magát;
nem panaszkodik,
csak a halászok kezét tördeli meg
és tövig rágja a partokat.

 

Megjelent a Bárka 2021/1-es számában.

 


Főoldal

2021. április 03.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png