Versek

 

gubismihaly.jpg
Gubis Mihály

 

Szilágyi András

 

Zászlósszék


            Gubis Mihály képzőművész emlékére
 

Zászlód fent lobogott
széked háttámlájára fűzve
árbóc mögött épültek földfalak.
A szél, forró levegő, vasba és fába
fújt kitekintő pillanat.
 
Varjak karfán ültek
s felrepült a fekete lárma,
karcolt légbe-veszett halál
örvények sodrában forogva
sírt, majd elnémult a táj.
 
Zászlósszék lobogott
hitből világot gyűjtve
emberlelkeket, mintha semmi
sem fájna, földrészeket
összekötve égtájak felett.

 


Főoldal

2021. április 06.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png