Simon Adri – Zsille Gábor
Rollertime
Badacsonyban Adri és én
húzunk a Római úton
elektromos rollerrel,
suhanunk könnyedén, mintha
nem csak egy akksi hajtana,
hanem fürge propeller.
Nem olyan, mint megnyerő,
ódivatú humánerő-
meghajtású bringám,
azzal hörgök a kaptatón,
mintha kínzópadra vont
szüzek vérét innám.
Veled suhanok szombaton
végig a Római úton,
tessék, itt van Lábdihegy –
hát igen, egy ily kaptatón
ha rendes bringával tapos,
a halandó már liheg.
Villannyal megy a bérroller!
Hajtani csak kaptatón kell,
hasít tágas térben,
bár a merev pozitúra
két óra múltán tortúra,
begörcsöl a térdem.
Száraz homlokkal suhanunk
az októberi Rómain,
és ez nem egy kerge vicc:
felkínálom, használd te is
rímhelyzetben falunk nevét,
merthogy most jön Tördemic.
Jármű nélkül Tördemicig
az ember épphogy elbiceg,
de a csodaroller
száguld velünk, bár nincs szárnya:
felröpít a szivárványra,
láptüzeket fojt el.
Időnk eltelt, akksink gyönge,
és az a templom a völgyben,
látod, az már Ederics,
irány vissza, s ha útközben
némely poénom nem ülne,
kérlek, rám se hederíts.
Megjelent a Bárka 2021/1-es számában.