Versek
Versek
„Csak fotókról ismert finom / Kezed simogatom az üres térben / Érzem már-nincs szívverésed / Térugrások, összekuszálódott / Párhuzamosok drótszálain át / Kereslek, amíg csak élek” – Biernaczky Szilárd...
„Édes Somám, hát jól sejted, ha baj van, / Neked írok. Most épp elég a baj. / Bizonytalan a föld s az ég haragja, / a veszteségünk csak, mi biztosabb.” Farkas Wellmann Éva Petőfi és Orlai Petrics...
„De ha már így történt, legalább tudnám, hogy / kaptam-e ezeket, vagy csak viszem, / és ha csak viszem, / ki küldi kinek (...)” Kemény István Bárka-kezdő verse.
„Születés és halálozás. / Ezeken részt kell vegyünk. / Nem számít, barátom, / hová tartunk, inkább az, / hogyan jutunk oda. / Mi szerencsétlenek vagyunk, / mert azok vagyunk.” Szilágyi András...
„A fák között fadöntő gép köröz. / Emberi akarat: pusztul a táj. / Fönn denevér szárnyal a domb fölött, / kanyart ír le, bogyósgyümölcsre száll.” Szöllősi Mátyás versei a Bárkából.
„Lehúztak egy redőnyt, az este jön vele, / cseresznyeíz a számban, jövőnk ígérete. / Az asztalon a könyvek, fél hétre jár talán. / Az óra mit mutathat az életünk falán?” Acsai Roland...
„maradok a helyemen, nézem a Kárpátok csúcsát / a vastag fény alatt. kábultság terjed szét bennem, / és azon tűnődöm, kinek az erdejét, kinek a munkáját / teszem tönkre épp.” Papp-Sebők Attila versei...
„Engem mindennap újra felfeszítenek, / de mert leszálltam a keresztről, / hozzám fohászkodnak az emberek: / Használ-e a világnak, aki érte / föláldozá magát?” Banner Zoltán verse...
„most kölcsönvett bátorsággal / fogják meg a fegyvert / gyilkolnak testvért és rokont / srácok akik bénult nyelvvel / keresik anyjuk tegnapi / dajkahangjait” – Péter Erika versei.
„világosság alkonya nyúlik ki az / éjszaka a habok között / még egyszer utoljára / fölfénylik a másik test / mint egy rózsaszín mentőbója” – Murányi Zita versei a Bárkából.
