Prózák
Prózák
»Szavajárása lett, (...) a váro- sunkban élő három-négy holdas gazdálkodókkal szem- ben is: „Ami a tiéd, az az enyém, és ami az enyém, ah- hoz semmi közöd!”« Márton László regényrészlete.
"Azelőtt sose fordult elő velem, hogy asztmásan keheljek vagy l’art pour l’art fújjam az orrom, és nem jön semmi, de azt is szégyellni kell." Kiss László díjazott prózája a legutóbbi Bárkából.
"Nem nézett vissza a fiúra, a szeme előtt rezgett a levegő a kora őszi forróságtól, meg egy épp kibuggyanó könnycsepp- től, amelyen megtört a fény." Tófalvy Éva regényrészlete a 2012/6-os Bárkából.
"A madáretetőbe csak a kis termetű énekesmadarak férnek be. A feketerigóknak fenn hagytam néhány almát. Ha elcsipegetik, majd újakat lógatok föl. Szépen túlélik a telet" - Prágai Tamás prózája.
"Nem akart gyereket, de nem az agydaganat miatt. Kicselezte a világot? Vagy a világ cselezte ki őt? Ő előbb-utóbb meghal. Viszont a világ marad (...)" - Grendel Lajos regényrészlete
"Salakon és füvön, sárban, kövön, aszfalton. Rongylabdával, bőrlasztival." A békéscsabai származású prózaíró, Sarusi Mihály, a napokban 100 éves Előre múltjáról is szóló írása.
"apám nem szólt sokat, a lényegre szorítkozott, na, az a Paszi, mondta, meglásd, egyszer még mesteredző lesz belőle, olyan tanári módon futballozik, és valóban, látszott a mozdulatain, hogy az eszével...
"A belső migrációnak felénk két hozadéka van: egyrészt lepusztulnak és kihalnak a falvak, másrészt pedig bővülnek a városi nyomornegyedek…" (Sándor Zoltán elbeszélése)
"Az apám igazi férfi volt. Két méter magas óriás. Szerette az alkoholt, a munkát, a nőket és engem. Nem lehetett neki visszabeszélni, visszakézből adta a pofont"
"Én addig nem tudtam, hogy az anyám szép, csak a nagyanyámtól hallottam folyton, mert az ember nem vizsgálja, hogy az anyja szép nő-e vagy sem, az anya az anya, nem nő"
