Prózák

Prózák
Dragomán György: A tökéletes jégkocka nyomában
„A terem hőszigetelt üveg ajtajára az volt sokat ígérően kiírva, hogy ebben a teremben található a tökéletes jégkocka, amely egyébként a hűtés fizikájának törvényszerűségeit követve nem is kocka,...
Vöröskéry Dóra: A lamantin éneke
„Az első napsugarak szikrát vetettek az arany lamantin fejbúbján. A roppant állat büszkén okádta a klóros fürdővizet, míg a vörös ledvilágítás földöntúli aurát festett neki. A vízforgatást slaggal és...
Lakatos Mihály: Ábel a hivatalban
„A vidám fickókat mindig szereti a közösség, így Ábelt is kedvelik a kollégái. Eredeti észjárását különösen a nők díjazzák. A folyosói krónika, merthogy az is van, nemcsak pletyka, jónéhány esetet...
Tallér Edina: Jacobsville-i horror – Finnyás pesti husika
„Arra is vigyázni kell, hogy mielőtt leszúrod, ne nagyon ijedjen meg, mert az meg vérbőséget okoz, aztán majd nem tudod rendesen kivéreztetni, és a hús hamar megromlik. Ügyesen kell ám ezt csinálni,...
Murányi Sándor Olivér: Hiúznyomon
„A sebesen futó patak mentén elmaradnak lassan a lombhullató fák, helyüket átveszi a fenyőrengeteg. A látványtól az ember kedve is megváltozik. Lukács vadőr vidámabbá válik. – Figyelj oldalra, nehogy...
Bánki Éva: Kitépett lapok
„Nem szorítanak a cipellők, Júlia? Szorítanak. Pedig ha kettesben vagyok Árpáddal, nincs is cipő rajtam. Mezítláb fizetek a derelyéért, a szilvalekvárért, a tetőért a fejem felett, a gyerekekért, a...
Káli István: Járatszünet
„Közel egy héten át mindez szinte már megnyugtató menetrendszerűséggel megismétlődött, annyiban változott csupán, hogy a munkaidő kezdetekor minden nap külön-külön bemutatta Simonát azoknak, akik...
Vöröskéry Dóra: Enyém, tiéd, miénk
„– Mit műveltek? – Jelent meg egy újabb fiatalember, vékonyabb, finomabb, mint a másik kettő. – Apám házának vendégeiként így viselkedni a nyílt utcán?! Szégyent hoztok az Orlai névre – kiáltotta,...
Darvasi László: Halhatatlanok
„Erzsi hirtelen elfáradt, kettő szerepet kellett itt neki előadni két óra alatt. Az egyiket élvezte, és a végén valósággal mámorból csinálta, a másiknál vékony jégen táncolt. Recsegett, ropogott...
Karácsonyi Zsolt: Belső tízezer
„Tudta nagyon jól, elég egyetlen földi halandó, aki tud még az istenek létezéséről, aki nézi még az óráját, aki egyszerre látja a holdat és napot, aki úgy mattrészeg, hogy mindeközben teljesen józan...
< >
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png