Prózák

Prózák
Lakatos Mihály: Ábel a hivatalban
„A vidám fickókat mindig szereti a közösség, így Ábelt is kedvelik a kollégái. Eredeti észjárását különösen a nők díjazzák. A folyosói krónika, merthogy az is van, nemcsak pletyka, jónéhány esetet...
Tallér Edina: Jacobsville-i horror – Finnyás pesti husika
„Arra is vigyázni kell, hogy mielőtt leszúrod, ne nagyon ijedjen meg, mert az meg vérbőséget okoz, aztán majd nem tudod rendesen kivéreztetni, és a hús hamar megromlik. Ügyesen kell ám ezt csinálni,...
Murányi Sándor Olivér: Hiúznyomon
„A sebesen futó patak mentén elmaradnak lassan a lombhullató fák, helyüket átveszi a fenyőrengeteg. A látványtól az ember kedve is megváltozik. Lukács vadőr vidámabbá válik. – Figyelj oldalra, nehogy...
Bánki Éva: Kitépett lapok
„Nem szorítanak a cipellők, Júlia? Szorítanak. Pedig ha kettesben vagyok Árpáddal, nincs is cipő rajtam. Mezítláb fizetek a derelyéért, a szilvalekvárért, a tetőért a fejem felett, a gyerekekért, a...
Káli István: Járatszünet
„Közel egy héten át mindez szinte már megnyugtató menetrendszerűséggel megismétlődött, annyiban változott csupán, hogy a munkaidő kezdetekor minden nap külön-külön bemutatta Simonát azoknak, akik...
Vöröskéry Dóra: Enyém, tiéd, miénk
„– Mit műveltek? – Jelent meg egy újabb fiatalember, vékonyabb, finomabb, mint a másik kettő. – Apám házának vendégeiként így viselkedni a nyílt utcán?! Szégyent hoztok az Orlai névre – kiáltotta,...
Darvasi László: Halhatatlanok
„Erzsi hirtelen elfáradt, kettő szerepet kellett itt neki előadni két óra alatt. Az egyiket élvezte, és a végén valósággal mámorból csinálta, a másiknál vékony jégen táncolt. Recsegett, ropogott...
Karácsonyi Zsolt: Belső tízezer
„Tudta nagyon jól, elég egyetlen földi halandó, aki tud még az istenek létezéséről, aki nézi még az óráját, aki egyszerre látja a holdat és napot, aki úgy mattrészeg, hogy mindeközben teljesen józan...
Barnás Ferenc: Transz
„Képtelen egymástól elkülöníteni a múltakat; ezen múltak egymással összefüggő koordinátarendszereit sem érti, amit pedig éreznie kellene, azt nem érzi. Egyedül azt érzi, amit a maga önkényes módján...
Szil Ágnes: Közel se jut kötél
„Köszönjük az Ön akaratlanul is szíves szolgálatát. Rajzai, festményei, s immár mondhatjuk: általunk lefoglalt, Önnel folytatott levelezése hozzásegít bennünket fellelhetni a költőt, vagy ahogy ő...
< >
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Boda Ábel: OperettrománcMindák Dániel: Csokitorta
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Grecsó Krisztián: Középkorú szerelmesversBecsy András: FelhőszakadásPál Dániel Levente verseiBálint Tamás: Máj hagymalekvárral
Kiss László: Az olvasásOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png