Papírhajó - Primér/Primőr
„Állok is már a fejemen, / a szememet meresztgetem, / és jobb lesz, ha tőlem tudják, / nem észlelek semmi furcsát.” ‒ Tóth Ágnes versei a Papírhajón.
Avagy hogyan lett allergológus a macska? Kalóz Edit meséje a Papírhajón.
„Én tudtam, hogy ez lesz, tudtam, hogy baj lesz, de senki nem vett komolyan!” ‒ egy elkóborolt villamos nyomába eredünk Dobó Dorottya hamarosan megjelenő regényében. Egy részlet most a Papírhajón.
Momik mester, Orbelján herceg, Támár hercegkisasszony ‒ idegennek tetszhetnek, pedig mi is ott vagyunk velük, a Ván-tó partján és a Vajoc Dzor szurdokában. Kiss Lehel meséi a Papírhajón.
„Ha madár, kő, nád, szél elül, / benned is minden csendesül” ‒ Lauer Péter versei a Papírhajón.
„Gyere, vonuljunk a térre, / ordítsuk: ebből elég!” ‒ Sinkó Adrienn és Fellinger Károly versével emlékezünk 1956-ra.
„A mi macskánk nem evilági” – ahogy igazából egyik macska sem az… Sopotnik Zoltán verse a Papírhajón.
„Itt nem lesz már hajnal” ‒ Zalán Tibor verse a Papírhajón.
