Papírhajó - Primér/Primőr

 MARCS__K_GERGELY.jpg

 

Marcsák Gergely

Pirkadat

Julcsikának

 

               Éjjel a csöndpaloták közt összefonódnak az álmok,

                              létra fokáról lép rájuk a pajkos Hold.

               Táncol, végig aranyban fénylik két vizesárok,

                              ámul a látványán hat kíváncsi kobold.

 

               Szürke egérkék hátán mennek a Nap kapujához

                              elhessegetni az est nagyszárnyú madarát.

               Útravalóul a nyergen mind füstölt szalonnát hoz,

                              pókhálóból szőtt rajtuk a tarka kabát.

 

               Csillaggombra akasztja bödönjét titkon a Hajnal,

                              felhők gyöngykönnyét gyűjti belé szaporán.

               Harmatfátylat készít, sűríti jázminolajjal.

                              Válla fölött halad át épp a koboldkaraván.

 

               Fordul az égi ködök millió csillámja feléjük,

                              míg a Tejút kövein iszkol a hat kisegér.

               Gazdáik zsebe mélyén makk lapul, adta a vén bükk,

                              s látja a hollót már Tárkony törpevezér.

 

               Tollászkodva csücsülget távoli ég karimáján.

                              Ében szárnya mögött búsul foglya, a Nap,

               ám csatarendben az erdei nép, ma se győzhet az ármány.

                              „Lám, ki találja fejen! Tíz aranyérmét kap.”

 

               Nyúlnak a hosszú csúzligumik, röpül öt kicsi bükkmakk,

                              s húznak fénycsóvát üstökösök módján.

               Célba találni azonban nem tud mindegyikük, csak

                              Csombor, a legremekebb minden erőpróbán.

 

               Koppan az est madarának csőrén makklövedéke,

                              bosszúsan szól: kár! Szárnyra kap, elmenekül.

               Sárgát kezd felvinni egünk vásznára a Béke,

                              eszmél lassan a táj, dermedt szíve hevül.

 

               Erdők lombja a hálás Nap sugarát bebocsátja,

                              s csúszik rajta a hat bátor, csöppnyi kobold.

               Dolguk végeztével mindet várja az ágya.

                              Álmuk e történet. Hol volt, hol nem volt.

 

 A szerző a mű megírásának idején a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond-ösztöndíjasa volt.


 

Főoldal

2021. április 12.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png