Papírhajó - Primér/Primőr

LAUER_P__TER__2_.jpg

 

Lauer Péter

 Volt egy kutyám...

 

               Volt egy kutyám,
               úgy hívták: Finch,
               volt egy kutyám,
               de most már nincs.

               Elkutyagolt,
               mondta apum,
               elkutyagolt,
               ki a kapun.

               Őt akarom,
               kell még nekem,
               nem csak így
               a fényképeken.

               Helyette jött
               egy kis pincsi,
               szomszéd dobi
               mondta: fincsi.

               Elhoztak hát
               egy vérebet,
               ilyet gyerek
               nem kéreget.

               Még garis volt,
               ‒ szerencsére ‒,
               kicserélték
               retrieverre.

               Itt lenne, ha
               nem tesz róla
               a nagynéném
               robogója.

               Több drámán már
               nem görcsölök,
               kérek inkább
               egy hörcsögöt!

 

Hörcsög-görcs

 

               Mert kérem, a hörcsögök
               nem olyan kis dögök,
               kik nyúlánkan napoznak.

               A gazda is megdöbben,
               ha látja őket rohanni
               paplanon. Vagy gömbben

               grasszálni a járólapon,
               akkor azt mondja: „Ettől
               van ma jó napom!”

               De nem minden höri
               boldog egyfolytában!
               Például a tálban,

               ha valami landol,
               s nem rágcsáló-kóser,
               ‒ erre figyeljetek! ‒

               ha nem szotyi, retek,
               jégsali vagy répa,
               kedvenced megremeg,

               azután csak fekszik.
               S ha bántják a szelek,
               a bú rátelepszik.

               Tyúkhúr meg gyermeklánc,
               az aztán a hami!
               Majd, ha mindez megvan,

               hogy enyhüljön bele,
               némi H2O és
               köles kell még bele.

               Ennyi a titok, meg
               némi simi, hogy
               oldódjon a görcs.

               S legyen, mint rendesen,
               kezedhez kedvesen
               dörgölőző hörcs…

 

A lehetőségekről és a valóságról

 

               Ha egy kezet most kitenne,
               s azon madár megpihenne,

               hívhatnánk rögtön Jankónak.
               De ilyen nevet egy szajkónak!

               Persze lehet, gácsér volna,
               s neve nélkül zakatolna.

               Tarthatna az a kéz pintyet,
               az nevére hányna fittyet,

               vagy kolibri szállna oda,
               az lenne csak jó nagy csoda.

               Legbelül érzed: olyan kár,
               hogy kézre nem száll le madár.  

 

Este jó volt

 

               nálunk az úgy volt, hogy
               vacsora-fürdés után
               azonnal ágyba…
               aztán valamiért
               mindig úgy alakult,
               hogy előbb megsajnáltam
               a lámpaburára
               olvadt rovarokat,
               próbáltam visszahívni
               minden lassan
               távolodó bútordarabot,
               megcsodáltam a
               falvédő alól felszálló
               sötét gázelegyet,
               amíg azt nem mondták: alvás!
               ahogy Zoli bácsi írta:
               „Elolvadt a világ…"

 

Anya öle

 

               Álmokból álmokba
               hullni nem akármi.
               Annyira jó bennük
               bármit megcsinálni!       

 

               Lenn a tengermélyen
               találtam egy narvált.
               Hát, nem volt túl vidám,
               leginkább enervált.

 

               Hegyen volt egy jeti,
               fagyott volt a lába.
               Meleg nyári napon
               tedd majd a teádba.

 

               Erdőben körbevett
               jó nagy falka farkas,
               hogy mind barátom lett,
               mondják: inkább hallgass!

 

               Kékpöttyös pizsamám
               befonó tölgyfa ág,
               csukott szemem mögött
               megannyi furcsaság.

 

               Az a legjobb benne,
               ha félelem elfog,
               hullhatok bárhonnan,
               anya öle felfog.


 

Főoldal

2021. április 07.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Boda Ábel: OperettrománcMindák Dániel: Csokitorta
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Grecsó Krisztián: Középkorú szerelmesversBecsy András: FelhőszakadásPál Dániel Levente verseiBálint Tamás: Máj hagymalekvárral
Kiss László: Az olvasásOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png