Papírhajó - Primér/Primőr

LAUER_P__TER__2_.jpg

 

Lauer Péter

 Volt egy kutyám...

 

               Volt egy kutyám,
               úgy hívták: Finch,
               volt egy kutyám,
               de most már nincs.

               Elkutyagolt,
               mondta apum,
               elkutyagolt,
               ki a kapun.

               Őt akarom,
               kell még nekem,
               nem csak így
               a fényképeken.

               Helyette jött
               egy kis pincsi,
               szomszéd dobi
               mondta: fincsi.

               Elhoztak hát
               egy vérebet,
               ilyet gyerek
               nem kéreget.

               Még garis volt,
               ‒ szerencsére ‒,
               kicserélték
               retrieverre.

               Itt lenne, ha
               nem tesz róla
               a nagynéném
               robogója.

               Több drámán már
               nem görcsölök,
               kérek inkább
               egy hörcsögöt!

 

Hörcsög-görcs

 

               Mert kérem, a hörcsögök
               nem olyan kis dögök,
               kik nyúlánkan napoznak.

               A gazda is megdöbben,
               ha látja őket rohanni
               paplanon. Vagy gömbben

               grasszálni a járólapon,
               akkor azt mondja: „Ettől
               van ma jó napom!”

               De nem minden höri
               boldog egyfolytában!
               Például a tálban,

               ha valami landol,
               s nem rágcsáló-kóser,
               ‒ erre figyeljetek! ‒

               ha nem szotyi, retek,
               jégsali vagy répa,
               kedvenced megremeg,

               azután csak fekszik.
               S ha bántják a szelek,
               a bú rátelepszik.

               Tyúkhúr meg gyermeklánc,
               az aztán a hami!
               Majd, ha mindez megvan,

               hogy enyhüljön bele,
               némi H2O és
               köles kell még bele.

               Ennyi a titok, meg
               némi simi, hogy
               oldódjon a görcs.

               S legyen, mint rendesen,
               kezedhez kedvesen
               dörgölőző hörcs…

 

A lehetőségekről és a valóságról

 

               Ha egy kezet most kitenne,
               s azon madár megpihenne,

               hívhatnánk rögtön Jankónak.
               De ilyen nevet egy szajkónak!

               Persze lehet, gácsér volna,
               s neve nélkül zakatolna.

               Tarthatna az a kéz pintyet,
               az nevére hányna fittyet,

               vagy kolibri szállna oda,
               az lenne csak jó nagy csoda.

               Legbelül érzed: olyan kár,
               hogy kézre nem száll le madár.  

 

Este jó volt

 

               nálunk az úgy volt, hogy
               vacsora-fürdés után
               azonnal ágyba…
               aztán valamiért
               mindig úgy alakult,
               hogy előbb megsajnáltam
               a lámpaburára
               olvadt rovarokat,
               próbáltam visszahívni
               minden lassan
               távolodó bútordarabot,
               megcsodáltam a
               falvédő alól felszálló
               sötét gázelegyet,
               amíg azt nem mondták: alvás!
               ahogy Zoli bácsi írta:
               „Elolvadt a világ…"

 

Anya öle

 

               Álmokból álmokba
               hullni nem akármi.
               Annyira jó bennük
               bármit megcsinálni!       

 

               Lenn a tengermélyen
               találtam egy narvált.
               Hát, nem volt túl vidám,
               leginkább enervált.

 

               Hegyen volt egy jeti,
               fagyott volt a lába.
               Meleg nyári napon
               tedd majd a teádba.

 

               Erdőben körbevett
               jó nagy falka farkas,
               hogy mind barátom lett,
               mondják: inkább hallgass!

 

               Kékpöttyös pizsamám
               befonó tölgyfa ág,
               csukott szemem mögött
               megannyi furcsaság.

 

               Az a legjobb benne,
               ha félelem elfog,
               hullhatok bárhonnan,
               anya öle felfog.


 

Főoldal

2021. április 07.
Kovács Dominik és Kovács Viktor tárcái Barnás Ferenc tárcáiSzakács István Péter tárcáiKollár Árpád tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Petres Kincső: Égetett szienaGulyás Gábor: Kereszteződések
Csillag Tamás verseiKiss Judit Ágnes verseiGyőrei Zsolt: Ballada hajdanvolt mestereimrőlEgressy Zoltán: A remete
Banner Zoltán: JutalomjátékZalán Tibor: Papírváros 5 – betegen-szilánkBalássy Fanni: Tebenned hittemKiss Ottó: Fekete kapu, rozsdás szög
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg