Papírhajó - Primér/Primőr

Balask_____kos.jpg 

 

Balaskó Ákos

Hangyák

 

               ‒ A hangya kint a kertben él,
               akkor ő egy vadállat?

               ‒ Hát, bizonyos értelemben.
               De amúgy meg szerintem nem.
               Spájz alatt is lakhat hangya,
               ahogy az ábra mutatja.
               Sőt, szakember hangyákat
               mindenféle morzsa mentén találhat.

 

               ‒ Figyelj csak, ha megsimizem, hagyja?

               ‒ Nem is tudom, attól tartok, úgyszólván,
               felbillenne, hogyha jobban unszolnánk.
               Ugyanakkor vedd, kérlek, a képletbe bele:
               hogy szétlapulni nem éppen a boldogság jele.
               Sőt, úgy látom, ő nem is egy barátkozós fajta,
               úgyhogy inkább, javasolnám, hagyd ezt szépen abba.

               ‒ És van hajuk, növesztenek szakállat?

               ‒ Nem hinném, de legalábbis hamar
               elérne a bokájukig a haj.
               De jól állna rajtuk a punktaréj,
               jobban, mint ez az almahéj,
               bár igaz, hogy minden állat
               taréjjal sokkal vagányabb.

 

               ‒ És fogmosás után is esznek még?

               ‒ Hát, ez több mint valószínű, lányom,
               ha nem nyomja el őket az álom.
               Igen, igen, minden hangya majszolgat,
               ha esetleg jóllaknának, majd szólnak.
               De köszönj el szépen tőlük mára,
               hadd pakoljam őket már lapátra,

               ‒ Kifogytam, nincs mit kérdeznék.
               Sziasztok, hangyák, szép estét!

 

 

Apu főz

 

               Van két rossz hírem, gyermekem,

               stresszhatárodat tesztelem:

               ne pánikolj, nincs semmi ok,

               ne rettenj meg, menni fog,

               nyugalmat őrizz, csigavér,

               ne légy, ne legyek falfehér.

 

               Az van, hogy anyu kimenős,

               szabadnapos, mint mesehős,

               az van, hogy anyu nincs itt,

               de tartogasd a hisztit,

               nagyobb baj is van ennél: 

               asszem, mindegy, mit ennél, 

               tudom, hogy nem vagy túl ijedős,

               de az van, hogy máma apu főz.

 

               kis idő múlva…

 

               Valamit el kell mondanom, 

               nincs remekbe szabott napom, 

               senki se mondta: egy csipet

               konkrétan mennyi, még ilyet,

               nincs deklarálva bárhogyan,

               például grammra pontosan.

 

               Ezért elsóztam a kaját,

               aztán, ellensúlyként apád

               megcukrozta az ételt,

               hiba volt, belátom, tényleg.

               Sőt, megborult a paprika,

               azt írták, színt kell adnia,

               aztán jött az oregano:

               vasorr mögé öreganyó, 

               közben a széle füstöl,

               kajástul, serpenyőstől,

               nos, ami épp nem odaég,

               az ehetetlen, hát, na szép.

 

               Ha tanulság kell, ám legyen:

               a mérték a lényeg, gyermekem,

               máskülönben nem lesz finom,

               azt hiszem, tanusíthatom,

               nem lesz kimondott ízélmény,

               inkább amolyan izélmény.

 

               De hogy mentsem a híremet,

               és hogy oltsam az éhedet,

               összedob egy pizzát apa,

               mindjárt becsenget, no para.

 

 

Apu egy gyík

 

               Apu azt mondja, hogy ő egy molylepke. 

               Szerintem csak játszásiból, hogy lenne,

               nem is szárnyas, csak szőrös a nagy háta, 

               nem lakni jár, csak enni a kamrába,

               meg kell ahhoz egy-két extra láb is, 

               tudomásom szerint legalábbis.

               Az, mondjuk, egy picit gyanús lehetne, 

               hogy könyvekbe gubózik be hetekre.

 

               Apu szerint, ő bizony egy teki*,

               pedig nincs is teknőcháta neki. 

               Nem is zöld és nyaka is van, nem értem,

               sőt, kagyló meg zsír is van a fülében,

               gyors is, pedig lába csupán két darab,

               ha a slaggal lelocsolom, elszalad.

               Viszont, mint egy terrárium tópartján,

               kütyüi közt órákon át elbabrál.

 

               Apu néha azt mondja, hogy ő láma**,

               De – már mondtam – nincsen neki négy lába,

               olyankor csak ücsörög a gép előtt,

               amíg hümmög, eltelik a délelőtt.

               Azt mondja, hogy bogarakat kapdos,

               és ha eszik, néha tényleg köpdös,

               viszont sokszor kantár nélkül jön velem,

               lámagolunk át az egész szőnyegen.

 

               Apu azt mondja, márpedig ő egy gyík***.

               Nincs is másik, hogy lehetne az egyik.

               Ja, hogy gyík? De nincs is rajta pikkely,

               S leginkább a napsütésre pikkel,

               nem igazán szeret kövön heverni,

               a pólót egy perc alatt átlevedzi.

               Nekem mindegy, apu, honnan származol,

               adj egy puszit, te kis gyíkos lámamoly!

 

* Teki: techie, jelentése: technikai érdeklődésű ember, kocka
** Láma: lame, jelentése: ügyetlen vagy tapasztalatlan felhasználó vagy programozó
***Gyík: geek, jelentése: kocka.


 Főoldal

2021. április 10.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA