Szihalmi Csilla
Hajónaptár
Vitorlát bont buzgó hétfő,
szelíd szél fújdogál.
Kötelet old keddi matróz,
kürt búg a mólónál.
Szerdán kajak, kenu kajtat
végig a holtágon.
Csütörtökön: potyautas
egy óceánjárón!
Tenger alatt jár a péntek,
szombaton felszállhat
– kit elbír bárka-fedélzet –
mindenféle állat.
Végül vasárnap is eljön
lassan imbolyogva,
gondolázik a házak közt,
dúdol, semmi gondja.
Pizsamaszellem
Menekülj, mert erre portyáz
a pizsamaszellem!
Sápadt, vézna, nincsen benne
kecsesség, se kellem.
Feléd kacsint, fel is kacagsz:
még hogy így aludjak?
Ha rád ugrik, a szendergés
szinte te magad vagy.
Kicselezni a szellemet
próbálkozhatsz bárhogy –
húzd meg jól a nyakkendődet,
fejedre nadrágot…
Vagy táncolhatsz, ha bírod még,
hajnalhasadtáig,
a pizsamaszellem ravasz –
csak hozzád bokázik.
Telefon
Telefonnám
a hajamat
pitypanggal –
Tisza-parti
sárgahajú
kócangyal.
Telefontad
az eszemet
napfénnyel.
Hogyha látlak,
jókedv bennem
nem fér el.
Telefonom
jókedvemmel
a Lapost,
meg azt a bús,
elmerengő
tutajost.
Telefonon
sose hívj fel,
mert ha csöng,
a zenére
táncra perdül
a farönk.
Telefonnál
sose tudom,
ki beszél.
Hangod viszi
a tiszai
szél-szeszély.
Telefonnám
a karomat
karoddal –
lebegnék csak,
mint a vízen
úszó dal.
