Olvasónapló

„A hétköznapi rendszerességgel ismétlődő tragikus történéseken átcsillan a humor, és ilyenkor az eddigi összes görcs kioldódik.” Bagi Iván A hűség árvája című könyvéről Györffi Réka írt...

„Nem beszél mellé, nem köntörfalaz, nem keres szándékosan kitalált hasonlatokat, mindig pontosan azokat az eseményeket írja le, amik megestek, s azokkal a szavakkal, amik oda illenek. Ezért nem is...

„Az az olvasó pedig, aki először találkozik a versekkel, egy nagyívű pálya fontos állomásait megismerve ma is érvényes és hatással bíró szövegekkel lesz gazdagabb.” Nagygéci Kovács József...

„Ebben a naplóban, amit olvasunk, egy nő olvas egy naplót a villamoson. A naplót talán egy férfi írta. A nő a zötykölődésről olvas a villamoson, mintha a szöveg az olvasás pillanatában születne, a...

„Háy János regényében talán nem is jellemek, hanem kórtünetek: a harmincas éveiben járó szingli, a férj és a feleség pszichiátriai kórrajza. Ha pedig erről az oldalról nézem a könyvet, akkor ez egy...

„Felvetődik a kérdés, hogy melyik a hangsúlyosabb: az, amik valójában vagyunk, vagy aminek látnak-megítélnek minket? Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye kapcsán pedig ugyanez a probléma...

„Azt gondolom, ezek a precízen megfogalmazott, valójában rövid szövegekbe sűrített korjellemzések adják a szöveg legfőbb erejét azon túl, hogy az időutazás szelleméhez illeszkedő nem kronologikus...

„Az emlékezés pedig nemcsak a tudás legtisztább forrása, hanem talán az egyetlen mód arra, hogy valami ne múlhasson el, hogy Wünsch híd lehessen a semmi felett.” Garaczi László könyvéről Vass Edit írt...

„Sem az öngyilkos anya, sem a szerető emléke nem tűnik el, így válik a kötetszerkezet is kör-körössé a soráthajlások precíz gyűrűiben.” Závada Péter kötetéről, a Mészről, Artzt Tímea írt...

„Jonas Jonassont a svéd Rejtőként is szokták emlegetni, nem véletlenül: a furcsa karakterek, a helyzetkomikum és az iróniával átszőtt társadalomkritika elemeiből építkező abszurd kalandok felhőtlen...