Olvasónapló

 

w__nschh__d.jpg 

 

Demus Zsófia

 

A részletek hangoltsága

Garaczi László, Wünsch híd, Magvető, Budapest, 2015.

 

Hangok, fények, tapintások, érzések, érzetek, ízek halmaza, ahogy az időn, időkön átívelve megjelennek; erősen, tompán, halványan, fáradtan, melyek később már csak emlékek, hangulatmaradványok Garaczi László Wünsch híd című kötetében, mely kilenc nagyobb fejezetből és további hét kisebb részből áll. „Külön vannak egymástól és a világtól. Idegenek, formájuk a távolság. Bennük vagyok, részük vagyok, ők vagyok, mégis messze vannak. Távolodás, közeledés ritmusa adja ki őket. Megfertőztek, mert így látok. Mindent feláldozok valakiért, akiről csak annyit tudok, hogy körém nő.”(28)

Ezek a darabkák kísérik az elbeszélőt időben és térben, ahogy mindezeket tapasztalja: egyfajta lét-sűrűség, létfilozófia. Melankolikus képzetek, pillanatnyi felhorkantások, álomszerű láttatás, amit a mindennapi leírások élesztenek fel. A fragmentáltság ezt a sűrűséget, ezeket a képzeteket újra és újra megtöri, megkönnyítve az olvasást, de akár a feldolgozást is. Garaczi László ebben a kötetben egy olyan játékra hív bennünket, melyet nem biztos, hogy valaha megérthetünk; de az is lehet, hogy teljesen más szabályokkal, eszközökkel kezdjük el játszani, talán a végére érünk, talán a felénél lesz a vége.

Ezen az úton, ebben a játékban a kötet elbeszélőjének sokszor akad társa, néha az anya, néha Liza vagy csak valaki a mindennapokból; a tiszt, az ószeres, az emberek. Azonban az anya és Liza alakja sokkal erőteljesebb az elbeszélésben a többiekéhez képest, bár az anya a szerepét betöltő funkciókon kívül kevésbé jelentős, de képviselhet egyfajta állandóságot, míg Liza néha erőteljesebb körvonalat, kontúrt kap, máskor elveszti jelentőségét. A Wünsch híd című fejezetben teljesebb képet kaphatunk róla, bár ez inkább az elbeszélőre vonatkoztatva létezik, aki itt az egyedüllétet keresi.

„Mindig is ide igyekszünk. Hogy lesz a semmiből valami, a valamiből más, a másból semmi, a semmiből semmi? Mindent értenél, ha ezt érted, ezért nem értheted.” (141)

Ez a játék, a tapasztalatok, cselekedetek, gondolatok, de akár az érzések is mind az Ön felé haladnak, ugyanakkor nem feltétlenül az Ön megismerése a cél, ez csupán része ennek a „megpróbáltatásnak”; értelmezése annak, hogy mit és miért tesz, mit kellene még tenni. „Ha nem beszélsz, nem érnek el. A csönd megvéd a szurkálódástól. Szürke arc az asztallap fölött. Mozdulatlan, de valami átszakítja a hártyát, sarjadzani kezd benne. Vagy épp a hallgatás jelöl ki, a nyugtalanító elkülönülés. Valamit titkol. Bomlaszt, miközben bomlik. Szóra bírni, elhallgattatni a csendjét. Letörölni szájáról a jelet.” (44) Meglehetősen nehéz feladatnak bizonyul az érzéseket, gondolatokat megérteni, körvonalazni, melyek sokszor megmagyarázhatatlanul élednek fel, halnak el, ezért a kötet egyfajta attitűd-vizsgálat, keresés. Ezekben az attitűdökben különböző állapotok jelennek meg, szorosan összeforrnak, például az ellenállás, menekülés, a céltalan álldogálás, „nem haldoklok, hanem terjedek” (49), a belefeledkezés és a feloldódás. A kötet megtervezettsége, a fejezetek szigorú elosztása próbálja valamelyest (a látszat kedvéért) ezt a csapongást megfogni. Feltételezések, következmények, szakadozott képek, az emlékezés-felejtés kettősége, lírai prózaiság, kompozíció-keresés ez a kötet, melyek elhomályosíthatják az egészet, ha valaki az egészen egy összefüggő történetet ért. Azonban mindez a Wünsch híd tetejéről jól látható, és ez az élő-metaforikus hely a városligeti „semmi” felett alkalmas egy olyan párhuzamra, melyet a szövegek felett érzünk, érezhetünk.

„Kimondasz egy szót, nem tudod, hogy kimondtad-e, és mit jelent hallani. Ordít az agy, hallgat a száj. Minden tagod ép, de nem akarod, amit akarsz. Nem érzel csalódást, hajrá Isten. Ittál a mocsárból, lenyúztad az ént. Mi ez a hülye zene? Ha ki tudnál menni innen.” (72)


Főoldal

2017. február 14.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvhétzáró irodalmi délután BékéscsabánKincsek cserélnek gazdát az Országos Széchényi KönyvtárbanTöbb mint háromszáz új kötet jelenik meg a 89. Ünnepi KönyvhétreIII. Kolorádó Fesztivál
Ütőér
Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái
Versek
Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila verseiTurczi István verseiBeck Tamás versei
Prózák
Abafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái Haász János: Üzenet
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Arany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdés
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA