Versek

 

 Olah_andras_meret_jo.jpg

 

Oláh András

 

éjszaka a pályaudvaron

 

azt az éjszakát a pályaudvaron töltöttük
panaszos nyávogást visszhangzott a váróterem
anyám rám terítette kendőjét
úgy aludtam el az ölében
mint egy doromboló kismacska
arra ébredtem hogy egy testes rendőr
belerúgott anyám lábába
igazolványokat követelt és válaszokat
hová utazunk miért s hol van a jegyünk
anyám könnyekbe mártva a szót
belekezdett egy végtelenített történetbe
szerencsére odébb valami inzultus támadt
s míg a rendőrünk gumibotját emelve odasietett
anyám óvatosan hátrahúzott
egy beszögellés jótékony homályába
s hogy ne sírjak halkan dudorászva ringatott
nem sírtam nem tudom mi tartott vissza
talán anyám félelme
ahogy magához szorított egészen
hogy szinte fuldokoltam az ölelésében
bújtam hozzá szorosan
pedig legszívesebben elcsatangoltam volna
ki a sínekre a mozdonyok közé
ahol hatalmas sóhajjal csapott fel a gőz
és lomha nyekkenéssel épp elindult egy vonat

 

visszanézve

(nagyapámnak odaátra)

 

mióta a van helyét átvette a volt
s minket itt hagytál az út szélére seperve
mióta magadra terítetted a sápadt
homokdombot a kusza szélhalmokat
mert visszavágytál az elkobzott földbe
már a szél sem nyargalászik a tanyakertben
már tanyakert sincs
s az egészből semmi sem igaz
mellettünk könnyeivel küszködik a beteg akácos
a dűlőút a mustos leheletű szőlőtőkék sora
késő elkerülni a dércsípte álmok fanyar
idegenségét – a sűrű évek elégtek –
botodat koppantva jössz felém
míg egyszer bennem is megszületik a nem
s akkor köddé válsz az időtlenségben
mert muszáj annak a másik égnek is ideférni

 

fogat növesztenék

 

azt hittem bármi lehetne még
de csak egy foghíjnyi rés maradt
kozmikus erő fekete lyuk
igent cseréltem nemre érte
beismerést tagadásra
amiért nincs bocsánat
csak a hűtlenség zavar
a tükörből visszaüzenő hiány
ahogy gyáván cserbenhagyott
s ellopta tőlem az éjszakát
az elhasznált álmokat
keskenyre zárt ajkakkal figyelem
tovább az újabb röntgenképeket
de halálhírem végképp elbizonytalanít

 

Megjelent a Bárka 2015/4-es számában.


Főoldal

2015. szeptember 03.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png