Versek

 

Magyari_Barna.jpg

 

 

Magyari Barna

 

                   

Az ezerarcú jövő

 

köröttem egyre kékebb az ég
a hangsúly légifolyosóján
tinta-kondenzcsíkot húznak az álmok
s már csaknem a földet súrolja az ábrándos palást
mondatgépével néha bravúroskodik a költészet
ha egy-egy manővertől kiver a verejték
homlokom izzadtságcseppjeit
meg-megremegő szívószállal kortyolja a szellő
tudom a múltat megtagadni teljesen nem lehet
a levetett tegnap ma fennakadt ing vérérbokromon
a valóság mindig választékosan öltözködik
így csak nagy ritkán veszi fel a boldogság sejtszegélyű blúzát
most hatalmas nyüzsgést bámulok
a fehér kéziratpapíron szorgos betűhangyák
millió apró részletekből illesztik össze
az ezerarcú jövőt

 

Tisztul az este teste

 

nehezen tisztul az este teste
holdszappannal dörzsölöm a várost
s köröttem szürkén habzik a félhomály
ma is ezernyi ábránd jellem alak
várja hogy a nyelvtan-zuhany alatt
lemossam róla mindazt
amit az életben nem lehet vagy nem szabad
hatalmas munka ez
tollam hegyén tinta-tusfürdőtől sorra kékül
ami szépül
s ha elfáradok
egy-egy pillanatra mindig megállok
olyankor a költészet izzadt homlokát
csillag-szivaccsal törli tisztára a kozmosz

 

 

A hús jelmezbálján

 

mesterséges vagy mesteri szellő ez
sejtek közt lebeg a meleg
az ösztönök kazánja mindig átfűt
tudatosból önkívületbe
hajdani nagyszalontai házunk udvarának fűszálaival
még ma is sikeresen ingerel a gyermekkor
azt is tudom húszévesen sohasem sikerült megfejtenem
vajon az Arany János-versharmattól vagy Toldi Miklós könnyeitől
volt-e nedves minden nyári hajnalon a Csonkatorony töve
akár egykor a Kölesér-parton a régi vasgyárból
most hatalmas zaj szűrődik az agyból
kedvenc városaim templomtornyait átkalapálja az emlékezet
aztán ha csend lesz maximumra kapcsolom az orrom
s végigszagolok mindent
mi ez az égett szag az énekben
a szív pislákoló tüzei kojtorognak
vagy elképzeltem hogy egy szépasszony szoknyájának szélét
bennem meg-megperzselik a gének

most féktelen nagy száguldozást érzek
álmok futnak neki a csontnak
s egyedül nagyokat koppan a lélek
ma éjjel húsom jelmezbálján magánynak
öltözött az élet

 

Megjelent a Bárka 2016/1-es számában.


Főoldal

2016. március 09.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png