Mogyorósi László
Első Nacht
Átsegítettél első Nachtomon,
- a Schichtplannál nincsen szűkebb keret –,
és úgy dadogtam reggel a buszon,
mint fáradtságtól részeg, nagy gyerek.
Témánk volt az alacsony bérezés,
s hogy kifacsarnak, mint egy citromot,
smink nélkül az arcod gyűrött, és
a fakó reggellel együtt ragyog.
Az Egyetem sugárút szertefut,
fáradtan vonszolnám tovább magam,
s a megállóban felkap Belzebub,
elnyel a kollektív tudattalan.
EVA
Közeleg az éjszaka vége,
te érkezel lassan, hogy felválts,
belogolsz gyorsan a gépbe,
félrehúzom a függönyt, hogy lásd
a pirkadat vörös láváját,
nézz az EVA-dra, mondod nevetve,
ahogy a kijelző bíborra átvált,
úgy pirulok el én is nevedre.
Mintha az ég nyílna meg itt,
az interfészek mind leesnek
Manilától Michiganig -
e csillaghullásban szeretlek.
Majd nézzük, hogy mennek le zöldbe
a műszak vége előtt egy perccel,
ahogy lázasan csúsznék ölbe
amíg mögöttünk a nap felkel.
Sarc
A mindennapokért
fizetjük a sarcot,
az éjszakai műszakban
felragyog az arcod.
Tompa neonfénynél,
éles vonásaidban,
a fény s árnyék határán,
talán még holnap is van.
Megjössz
Megjössz, belogolsz a gépbe,
terheink magadra véve,
olyan szelíden elköszönve,
mint aki búcsúzik örökre.
Valami majd marad utánad,
kislány hajában fekete szálak,
de most szelíden eszkalálsz csak,
s térdre rogynak távoli árnyak.
Megjelent a Bárka 2016/1-es számában.
