fejem felett vagy még?

ostoba minden szó

a tér elalélt – hová veszek?

a házunk falán reszketegen

meg-meg jelentél – ne tagadd!

agyaggerenda bordáidon

átsütött ég, átsütött nap!

az almafák alatt hagytál

hullott rám szirom, hullott hó

valamely falon bizton lógtál

ha más nem is: hullott dió

ha hiányoztál

A názáreti

Azt hiszem, találkoztál már velem

Ha nem is sejted – voltál nálam

Nádszál derekad reszkette át

A csendes délutánom

Betűket írtál lenn a porba

Hogy lehetséges? – kérdem

Tömegek sírtak én felettem

Hogy keljek, szedjem csokorba

S én vad viharként

Dúltam széjjel

Kérdésem, álmom, életem

Vonalaidra ráfeküdtem:

Írj tovább, Istenem!