Banner Zoltán 75. születésnapjára

Hírek

Banner Zoltán az őt köszöntő ünnepségen (2007. 07. 10. Szlovák Étterem, Békéscsaba)

Erdész Ádám
Banner Zoltán 75. születésnapjára

Találomra szedegettem le a könyvespolcokról Banner Zoltán könyveit és az írásait tartalmazó folyóiratszámokat, hogy a köszöntő megírása előtt kicsit elmerüljek esszéinek, tanulmányainak hangulatában. De a böngészésből, lapozgatásból nagyon hamar igazi olvasás lett: akármelyik kötethez nyúltam, a szövegek lebilincseltek. Már kézbe venni is jó volt a Kriterion ’70-es években megjelent, általam rég forgatott képzőművészeti kismonográfiáit. Először a Bordi Andrásról szóló kötet akadt a kezembe: még jóformán ki sem zörgött a szekér a marosvásárhelyi kollégiumból, amikor az újonnan érkezett kisdiák már egy árkus pappírra rajzolta az épületet – indul a történet. S folytatódik Budapesten, Párizsban, Marosvásárhelyen, miközben a fordulatos történetekből kibontakozik az egyik legjelentősebb XX. századi erdélyi festő pályája. A pályarajz mögött láthatjuk, az erdélyi művészeti hagyományok és a friss európai irányzatok hogyan találkoztak egy kis Maros megyei faluban, Héderfáján felállított műteremben. Cs. Szabó László alkalmazta először ezt a módszert, az erdélyi kultúra történetét európai keretekbe ágyazva mutatta meg, mi az igazi érték. Ugyanilyen izgalmas a többi – Mattis-Teutschról, Szervátiusz Jenőről, Mohy Sándorról és másokról – szóló kötet is. „Amikor Róluk könyvet vagy tanulmányt írtam – emlékezett a szerző harminc évvel később – olyan teljességre törekedtem, mintha az első és utolsó, tehát egyetlen és végleges alakalom lenne munkásságuk jelentőségének a belülről láttatására.” Ugyanezzel a teljességre törekvéssel találkozunk, az Erdély XX. századi művészettörténetét összefoglaló, már Magyarországon megjelent monográfiában is.
Egy, a kolozsvári Szent Mihály templom és a Farkas utca templom restaurálását bemutató réges-régi Utunk évkönyvbeli interjú a Kolozsvárral való első találkozásomat idézi. Ez a történet az én történetemként folytatható. Alighanem itt kell keresni Banner Zoltán hatásának igazi titkát, a mi történeteinket írja és mondja. A mi történetünk az a megrendítően szép leírás, amit mostani pódiumnaplójában (Örvendjetek, némaság lovagjai) olvashatunk fenyőkúti Petőfi-estjéről. Arról, hogy a Korond feletti hegyek tanyáinak népe milyen körülmények között és hogyan találkozott az előadói esten megidézett Petőfivel. Kinek-kinek a legszemélyesebb története szólal meg az olyan, a Bárkában közölt nagy versekben, mint A legkegyesebb csaló vagy a Könyörgés. Mindannyiónk története a most már CD-n is megszólaló, a békéscsabai megyei könyvtárban felvett Dsida-est, a Bárka szűkebb körének közös története az az Újházy-est, amelyen Banner Zoltán korán eltávozott barátunk verseit mondta, mégpedig úgy, hogy előadóként megemelte az életművet. Banner Zoltán művei a kultúra szokatlanul nagy területére kalauzolják el olvasóit, hallgatóit, méghozzá úgy, hogy művészettörténészként, íróként, előadóművészként egyaránt a közösség kohézióját erősíti – aligha volt erre valaha nagyobb szükség, mint ma. Kedves Zoltán! Isten éltessen sokáig, s várjuk a mi újabb történeteinket.

Előzetes a július végén megjelenő 4. számunkból

Képek a születésnapi ünnepségről
(Szlovák Étterem, Békéscsaba, 2007. 07. 10.)