Prózák
"A madáretetőbe csak a kis termetű énekesmadarak férnek be. A feketerigóknak fenn hagytam néhány almát. Ha elcsipegetik, majd újakat lógatok föl. Szépen túlélik a telet" - Prágai Tamás prózája.
"Nem akart gyereket, de nem az agydaganat miatt. Kicselezte a világot? Vagy a világ cselezte ki őt? Ő előbb-utóbb meghal. Viszont a világ marad (...)" - Grendel Lajos regényrészlete
"Salakon és füvön, sárban, kövön, aszfalton. Rongylabdával, bőrlasztival." A békéscsabai származású prózaíró, Sarusi Mihály, a napokban 100 éves Előre múltjáról is szóló írása.
"apám nem szólt sokat, a lényegre szorítkozott, na, az a Paszi, mondta, meglásd, egyszer még mesteredző lesz belőle, olyan tanári módon futballozik, és valóban, látszott a mozdulatain, hogy az eszével...
"A belső migrációnak felénk két hozadéka van: egyrészt lepusztulnak és kihalnak a falvak, másrészt pedig bővülnek a városi nyomornegyedek…" (Sándor Zoltán elbeszélése)
"Az apám igazi férfi volt. Két méter magas óriás. Szerette az alkoholt, a munkát, a nőket és engem. Nem lehetett neki visszabeszélni, visszakézből adta a pofont"
"Én addig nem tudtam, hogy az anyám szép, csak a nagyanyámtól hallottam folyton, mert az ember nem vizsgálja, hogy az anyja szép nő-e vagy sem, az anya az anya, nem nő"
„Itt politika van, nem hízás. Délelőttönként egy kopasz fejű ember, akinek Béla bácsi a neve, de Baranyai elvtársnak kell szólítani, előadást tart az alakulótéren, tinektek törökülni kell, ő meg áll...
"Anyám a legintelligensebb ember, akit csak ismerek, de tárgyként kezeli az embereket, és a legnagyobb jószándékkal sem feltételezi, hogy a közelében élőknek érzelmeik is vannak"
