Győrei Zsolt
A csuklyás lázadó
Azt hiszitek: gyöngy az élet Sherwoodban?
Beköltöztem, s minden gondom elfúttam?
Tudjátok meg: rettenet e rengeteg,
és a sors, mit ázva-fázva tengetek.
Utálom az esőt, zordon zimankót –
s még a bandát! Tőlük lettem mizantróp.
Nem állhatom Kicsi John blőd vicceit,
ki vezérként Robin után vice itt.
Visszatetszik a részeges Tuck barát,
ki vadtökből erjeszti rossz tökborát.
Folyton nyakal Skarlát Will, a molnár is,
pedig ő még józanon se normális.
Robin meg egy dölyfős, dilis gigerli,
ki erőmet könyörtelen zsigerli.
Járma alatt dideregve görnyedek!
A normannok attól félnek: szörnyeteg,
misztikus lény, győzhetetlen fenomén.
De úgy éljek: túladok e renomén!
Elmegyek a nottinghami seriffhez,
s kikiáltom: se nem sárkány, se griff ez,
se smaragd sün, se topáz őz s rubin hód –
csak egy hús-vér, engedetlen Robin Hood!
Pimasz ficsúr, régi szóval: szeladon,
de szaladom, s még ma este feladom!
Lecsapnak rá, lógni fog egy madzagon,
engemet meg jutalmaznak gazdagon.
Hazatérek lakályos kis viskómba’,
a vérdíjból kerül csokis piskóta.
S míg Robinnak szél zörgeti porcait,
kényelmesen mélázgatok nyolcvanig,
míg az idő majd engem is kiőröl –
s mesélek a víg sherwoodi időkről.
