Grecsó Krisztián
Zöldvers
Zöld a bokor meg a rét,
Játszótér, a takarék,
Az ablakon a keret,
Zöld a lámpa, ha „mehet”.
Zöld folyó lett a Duna,
Rég nem kék a mosolya,
Zöld hullámán komp úszik,
Hét híd alatt átbújik.
Zöld a spenót, a hagyma,
Meg a kosár vadalma,
Zöld pántlikás rokolya:
A szoknyának rokona.
Zöld ízű a tavaszunk,
Zöld erdőben szaladunk,
Zöld a tölgy és a fenyő,
Zöld a kapu, a tető.
És aki nem szemetel,
Komposztál és remekel,
Hát persze, hogy ő is Zöld,
Hadd maradjon szép a Föld.
Kékvers
Kék tengerből vászoning,
Kék felhőből rozmaring,
Friss eső, ha növeszti,
Leszedheti az Eszti.
Kék paplan a Balaton,
Versengnek kék szalagon,
Vitorlás a láthatár,
Ott lebeg egy kékmadár.
Kék a kocsi, kék a szék,
A kézelő, a fazék,
Gázlángon főtt nokedli,
Megeheti az Eszti.
Kék krétával a téren
Én már estig beérem,
A kék pacni ezentúl,
Bárhogy nézem, tintanyúl.
Kék szemű az anyukám,
Kék masni a derekán,
Két szemében ott az ég,
És tengernyi melegség!
