Papírhajó
Papírhajó
Az álmaink szerint élni... Acsai Roland meséje a Papírhajón: A vak csíz, aki jobban látott mindenkinél.
Az egész világ egy nagy mese – legalábbis talán. Az Üveghegyről Limpár Ildikó írt a Papírhajónak.
„A turistákat megveti / Gerő, a türbe-őr. // Mindjükre úgy néz napra-nap, / Mint kiket poklos lepra lep.” – Győrei Zsolt versével kíván szép nyarat, gondtalan kalandokat a Papírhajó.
A bátor témához bátor képi világ – Kun Fruzsina illusztrációiról (Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek) írt alapos, elemző kritikát Révész Emese a Papírhajónak.
A Lófogú Szamuráj esete a korpáskeksszel – avagy a nagyothalló katicabogár és annak pöttyei. Adamik Zsolt meséje a Papírhajón.
A láthatatlanra való rámutatás. Az első szerelem megtapasztalásának lehetőségeit vizsgálva – rendhagyó módon – egy külföldi és egy hazai ifjúsági regényt szemlézett Hamar Nóri.
„Mintha vége lett volna / minden titoknak” – szusszanásnyi tél a nyárban: Németh Zoltán versei a Papírhajón.
„Új tabu van születőben…” Erről és A láthatatlan hősről írt Mészöly Ágnes a Papírhajónak.
„A kócos és borostás angyalok cukiiiiik!” – Halmai Tamás meséi a Papírhajón.
A Könyvhétre jelent meg Miklya Zsolt új verseskötete, a Végtelen sál. A szerzővel Ayhan Gökhan beszélgetett.
