Eszteró István
Három unoka
Alvás előtt
Timi unszol, csak hároméves múlt,
játsszuk A három kismalac-mesét,
te vagy a farkas, és pokróc alá bújt
elkerülni a közelgő veszélyt,
körülbástyázza három kispárna,
adj még egyet, nyúl ki a keze,
virágoskertet is rittyent vaktába’
pár gyűrődésből, így hű a mese,
amely innen már valódi dráma,
ha jön a farkas, mozdulni alig mer,
ne egyél meg, kér kikandikálva,
mert nekem délután aludni kell!
A lélek óvodája
A barátság szent, a lélek óvodája,
miért nem játszik velem ez meg az,
kesergi Tamás, legörbül a szája,
látom, a bánata mélyen igaz,
elvetted játékát, tudakolom,
vagy esetleg van is már barátja,
légy kedves hozzá és ne vedd zokon,
ha jobb leszel, egyszer majd belátja,
pár nap múlva: képzeld, már barátom,
de csak félig… hát az hogyan lehet,
mert csak kedden, a táncórákon,
nincs ott a másik, és engem szeret.
Konyhaművészet
Gyere, süssünk ma palacsintát,
dobja fel Tamás az ötletet,
játsszunk valami mást inkább,
ne mondjam, nekem ez összetett,
de ő tudja, hisz anyával sokszor...,
feláll a kisszékre könnyedén,
hozzad a lisztet a polcról,
kell hozzá só, pohár tej, edény,
és fogta a tojást, a babos
lábasnak élére koccantott,
a kettényílt héjából aranyos
sárgája liszt-hóba loccsant ott,
s nem hagyta rám a csalafinta,
mindketten fogjuk a serpenyőt,
bukfencet vet a palacsinta,
pirosra sütjük a levegőt.
Félálomban
Ébresztésre feje búbjáig
húz, von paplant, bár óvodáig
érne, Dönci, nézz a szemembe,
de még az alvást nem fejeztem be…
s körülpárnázva nyomós érvvel
elszáll repülőszőnyegével
a délibáb birodalmába
szitáló hold karimájára,
ahol ezüst bajszát a macska
még ráérősen igazgatja,
addig a villamos se siklik
a vágányon, buszok, biciklik,
autók is megállnak, a holtidő
alatt a fák új lombja is kinő,
csak addig várj, hagyjál még, kérlek,
nyújtózni, míg a földre érek,
amíg az álmom jól kitágul,
s nem veszem ingemet fonákul,
a székre elkészített zokni
sem fog az ágyam alá szökni,
a jobb és bal cipőm ásítva
nem cserélem fel a másikra,
jövök, csak épp az egyik bolygón
a tűzhányókat még kioltom
Rudi robottal, máris, rögtön,
pillanat alatt őt is költöm,
de tudod, reggel sokáig szeret
aludni még, akár egy kisgyerek,
morcos, a világot utálja,
a sok huzal összekuszálva
tekereg benne, másik elem
kell hozzá: megértés, türelem,
megyek már, jó, lám, itt is vagyok
semmit se kérek, csak csillagot
mézes kenyérrel, és egyúttal
csöpp kávét is hozzá Tejúttal,
míg egy repülőcsészealjon
az első napsugár is eljön
hasát tömni a meredek
égből, s akkor felébredek.
