A Könyvfesztivál péntek délutáni programján, a Tilos az Á Könyvek kerekasztal-beszélgetésén Monica Hesse A kék kabátos lány című regénye volt a téma. Péczely Dóra kiadóvezető elmondta, hogy ezúttal első történelmi regényüket mutatják be. A résztvevők: Szekeres Nikoletta irodalomkritikus, moderátor és beszélgetőtársai, Szűcs Teréz kritikus, irodalomtörténész, Gáspár Miksa gimnazista és Fenyő D. György a Radnóti Miklós Gimnázium magyartanára, szerkesztő, irodalomtörténész azt a kérdést is körüljárták, hogy hogyan beszéljünk a holokausztról az iskolában?
Szepesi Dóra tudósítása a Papírhajón.
Szekeres Nikoletta, Szűcs Teréz,
Gáspár Miksa és Fenyő D. György
Szepesi Dóra
Holokauszt-regény – fiataloknak
Bevezetésként egy részlet hangzott el Turai Hedvig Az azonosulás nehézségei, generációk és a holokauszt című tanulmányából, amely „A mi holokausztunk” képzőművészeti kiállításra készült, és kapcsolódik a regényhez. Mi lehet a harmincöt év alatti képzőművészek, illetve a holokauszt utáni harmadik generáció szerepe a trauma feldolgozásban? Az ő holokauszt ismeretük nagyszüleik elbeszéléseiből, és az azóta született képi és médiareprezentációból áll össze, ezért is tartják fontosnak, hogy a mindenkori kortárs művészet a generációkon átívelő traumához milyen módon szól hozzá, projektjük célja a megértéshez és feldolgozáshoz kapcsolódó művek létrehozása.
Szekeres Nikoletta szerint az emlékezés műfajának széles spektrumába beletartozik Monica Hesse könyve is, az emlékezet reprezentációban vesz részt. A könyvet a kortárs ifjúsági holokauszt-irodalom környezetébe helyezte Fenyő D. György is. Jó néhány olyan könyvet ismer, ami fiatalok számára dolgozza fel ezt a témát, ilyen például Lois Lowry Számláld meg a csillagokat című regénye. Rokonítható vele A kék kabátos lány, amely egy kicsit nagyobbaknak, hetedikes-kilencedikes gyerekeknek szól. Uri Orlev Sziget a romok között című könyvét is említette, az a történet a krakkói gettóban játszódik, ez egy kisfiúról szól, aki bujkál. A regény rokonságban van még John Boyne A csíkos pizsamás fiú című könyvével, egyrészt a címe elképesztően emlékeztet A kék kabátos lány címre, ám azért is érdekes, mert abban egy náci haláltábor vezetőjének a fia meséli el élményeit. Mindkét könyv főszereplője azt gondolja, semmi köze az egészhez. A kék kabátos lány főhőse élelmet akar szerezni a családjának, és nem veszi észre, hogy mi történik, így egy ártatlan szereplő kerül szembe a történésekkel. A másik regény fiúelbeszélője egyszerűen csak sajnálja, hogy el kell költözniük Berlinből, a többi körülmény távoli számára. Ez egy speciális és átélhető nézőpont. Szóba került még természetesen Anna Frank naplója, Gáspár Miksa pedig úgy vélekedett, A kék kabátos lányt és A csíkos pizsamás fiút egymás mellett olvasni hatalmas élmény.
Szekeres Nikoletta, irodalomkritikus
és Gáspár Miksa, gimnazista
Ki ez a kék kabátos lány? Hanneke sztorija egy menekítéssel kapcsolódik össze, 1943 januárjában, Amszterdamban játszódik. A címszereplő biciklivel járja a feketepiacot, és az ott szerzett áruval kereskedik, hogy családján segítsen. Egy napon egy idős néni megkéri, keressen meg egy eltűnt zsidó lányt. Ekkor alapjaiban változik meg a lány élete, és lassan belesodródik az ellenállásba. Regénytechnikailag is izgalmas a könyv, Fenyő D. György igazi krimit lát benne. A lány keresésekor a nevén és egy kis személyleíráson kívül nincs más támpontja, és Hannekének nincs is sok eszköze a nyomozáshoz. Fotó nincs róla, rendőri szervekhez nem fordulhat, vékony nyomozati szálakon kell eljutnia hozzá, úgy, hogy ne érezze, fenyegeti valami. Élvezetes nyomozástörténet, másrészt fejlődéstörténet is. Először csak az a célja, hogy megéljen a család a háborúban, majd megtudjuk, hogyan csúszik bele a személyes szimpátiákon és közös helyzeteken keresztül az ellenállásba. A regény harmadik rétege egy személyes, érzelmi szál: a lány szerelme beállt a németekkel harcoló holland hadseregbe, és meghalt. Végig az jár a főszereplő fejében, hogy tudja földolgozni első szerelme halálát, hogy tud szembenézni saját lelkiismeretével. Van tehát egy önelemző rétege, egy fejlődésregény rétege, egy krimirétege a regénynek, mindamellett pedig egy holokauszt-regény. Miksának az is feltűnt, hogy Hanneke személyében megjelenik a kamaszkori nyugtalanság: van egy helyzet, amibe belekényszerítik, ebből szeretne kitörni, de nincs rá lehetősége. A munkája, a feketekereskedelem nagyon veszélyes, a mindennapjait érzelmi szinten is befolyásolja, de van benne igény a változásra, amire viszont lehetősége nincsen a háborús helyzetben.
Mi újat tud a holokauszt-értelmezésünkhöz hozzátenni a mű? Szűcs Teréz felvázolta a már elkoptatott kategóriákat, ahogyan eltartjuk magunktól a holokausztot, és felosztjuk az embereket a tettesre, az áldozatokra és az „asszisztensekre”, elegánsabb szóval bystanderekre, akik ott voltak, de nem tettek semmit. Amikor az embermentőkről beszélünk, hatalmas embertömegről van szó, akik különböző módokon csináltak valamit. Olvasatában a könyv egyik célja, hogy egy adott helyen, Amsterdamban, egy adott időben a lehető legtöbbféle ellenállási pozíciót, módozatot, praktikát és motivációt mutasson be, amelyek nagyon sokfélék lehetnek. Milyen motiváció visz rá valakit az ellenállásra? Ezt a kérdést a regény elkezdi lebonthatóvá, körbejárhatóvá és elsajátíthatóvá tenni.
A tanításban hogyan használható a könyv? Hogyan lehet beemelni a köztudatba? Fenyő D. szerint érdekes, hogy magyar ifjúsági holokauszt-regényről nem tudunk. Megemlítette, hogy a témát távolról érinti Szabó Magda Abigélje, a mű kerete is embermentés. Nagyon jó lenne, ha ilyen témájú regények születnének, egyfelől a magyar társadalomban a téma földolgozásához, másfelől a közbeszédben is hasznunkra válna: egy mű kapcsán konkrét alakokról, helyzetekről, városokról, mentési-, nem mentési kísérletekről lehetne beszélni. Ez a regény abszolút alkalmas arra, hogy bevigyék az iskolába; olvastatja magát, izgalmas, nagyon jó dolog, hogy a holokauszttal embermentés történet kapcsán lehet találkozni, olyan sztori, ahol az embernek van mozgástere, cselekvési lehetősége. Szűcs Teréz hozzátette, holokauszt- irodalmat úgy érdemes olvasni, ha kiéleződik a kérdés: az azután mennyiben jelent változást, más időt, és hogyha nem, akkor a mi változási lehetőségeinkről mit mond a szöveg. A kamaszirodalom szövegkorpusz, ami a holokauszttal foglalkozik, kifejezetten arra megy rá, hogy a személyes és közösségi változás hogyan zajlik, honnan indukálható. Ez a könyv erről szól. A gimnazistákat képviselő Miksa itt mondta el, hogy tapasztalatai szerint a holokausztról nagyon nehéz beszélni, a tanárok is óvatosak, mert amit ezekről a dolgokról lehet olvasni, nagyon durván és közvetlenül mutatják be a témát. Mivel ez a könyv az irodalom eszközeivel megszelídítette, ezáltal jóval könnyebben olvasható témává tette, és nem kerültek elő olyan gondolatok, amikre az osztályban hallgatás lenne a válasz. A történet nagyon fontos eleme, hogy egy nem zsidó embernek a mindennapi életét szerkeszti át a holokauszt, hatást gyakorol rá, és nem az van, hogy a holokauszt az élete, amiből próbál megmenekülni. A taníthatóságot segíti, hogy a könyv végén van egy „történelmi jegyzetek” rész is. Az olvasmányossághoz nagyban hozzájárult a fordító, Tóth Gitta is, aki a bemutatón a közönség soraiban foglalt helyet.
Felmerült egy kérdés, hogy a holokausztról olvasnak-e Miksa barátai? Szerinte, ha többet olvasnának róla, mire felnőnének, a holokauszt nem lenne tabutéma. A beszélgetésen említett művek több szinten ragadják meg az olvasót. Például a figurák nem egyértelműen olyanok, amilyennek elsőre tűnnek, mindenkiről kiderül valami. Arról is tudomást szerezhetünk, milyen jellegzetességei vannak az amszterdami öreg épületeknek, hogyan építették meg a házakat, és ez sokat számított akkor, amikor bujtatni kellett az embereket. A beszélgetésen részt vevő radnótisok elmondták, a Radnóti Gimnázium épülete is szerteágazó embermentő tevékenységnek adott helyet, rajta van a magyar holokauszt-emlékezet térképén. Megtudtuk még, hogy íródik egy magyar holokauszt-regény, Miklya Luzsányi Mónika ifjúsági regénye, amely Sztelho Gábor embermentő tevékenységéről szól.
