Olvasónapló

7996816_5.jpg 

 

Vörös Viktória

Jambusba írt lét

 

„…amiről lemaradtunk, / az is örökˮ

(Tatár Sándor: Szerényen realistán!)

 

 

Korszakos összegzést ígér Tatár Sándor 2021-es verskönyve, a Haalaadaas, melynek elején a szerző tizenhat kortárs irodalomtudósnak, költőnek mond köszönetet a megjelenés támogatásáért. A szokásos protokolláris kereteken túlmutat ez a nyitó gesztus, mivel körülbelül két évtized összegyűjtött versei következnek, változatos versformákban, rengeteg irodalmi utalással más költőkre. Mondhatni, hogy egy új „Daloskönyv”, melynek egészére (a belső borítón, meglepetésként) a záró Szilasi László-idézethez kapcsolódva a szerző reflektál, mintegy megvonva a kötet mérlegét:

Enni, üzekedni sokszor kell. Csoda csak egy van.” Darvasi László 

Ez nagyon jól hangzik. És eszembe nem jutna ellentmondani, ha meg nem tapasztaltam volna az ismétlődő, avagy a második csodát.”

A gazdag irodalmi névsor előtt szerepel a német irodalom fordítóit támogató szervezet (Europäisches Übersetzer-Kollegium, Straelen), amely szintén segítséget nyújtott a kötet létrejöttéhez, valamint Csatai Péter informatikus neve. Neki és Tóth Franciska olvasószerkesztőnek nem volt könnyű dolga, mivel a Haalaadaas már címében is a tipográfia, még inkább a rendhagyó központozás jelentéssokszorozó eszközével is élő-játszó kötet. A petrarcai Daloskönyvhöz vagy Szabó Lőrinc Tücsökzenéjéhez azért is hasonlítható az „íróasztal görnyedt atlétájánakˮ műve, mivel a líraiság mindent átható és egyedi jellege sodorja magával az olvasót, új és új képzettársításaival, utalásai váratlanságával és változatosságával hatása alá igézve a befogadót; egyben a líra hagyományos gyógyító, traumát kimondó szerepét tölti be, majd a trauma utáni eszmélkedés, újjászületés feletti örömöt szólaltatja meg, a Tatár Sándorra jellemző ironizáló ünnepélyességgel: „Hogy’cserélhetném sorsomat; / akár dajkál vagy fojtogat?! / Nem kísér, hisz én vagyok ő: / a belém ültetett jövő, / mely (látszik vagy sem) egyre fogy, / s ha elfogyott, testem lerogy  ̶  / ám az még sorsom része lesz / (lecsupaszít, felékszerez)ˮ [Eben(??) gubát(?)].

Az inter- és a hipertextualitás mint jellemző  ̶  főleg a „hang, ó, sós toroknakˮ című első ciklusban – részben a posztmodern körébe utalja ugyan a szövegeket, mégis, a szabadság jegyében („te ismerd végre / föl, hogy az / elfogadás az igazi / szabadság!ˮ [Ez 1 [nem] célelvű revü]) mindent meg- és bevalló lírikusi attitűd eredendően a vallomásos költészethez, a hagyományos létösszegző lírához köti.

A „kín apályaˮ és „dagályaˮ hullámzik „a méjségbőlˮ című második ciklus verseiben, például ars poetikát írva szonettformába: „Mint bodzapuskát fogni oroszlánra, / a mérték csupán annyi esélyt ad nekem; / tengert, vadat csitítani nincsen hangszeremˮ (Jambusok? Beléjük fogóznom?). A műfordítóként és könyvtárosként dolgozó, a szövegek mögött rejtőzködésében is kitárulkozó költő verseit az iróniától a szarkazmusig többféle hangnemben szólaltatja meg a kötet, a Délibábos (?) ég záró ciklusában a fia ihlette Lőrinc-versektől a záró darabok között a babitsi Messze..., messze... változatáig egy saját sorstörténet lírai ívét rajzolva meg. Az önszemlélet szövegegységei ugyanis sorstörténetté alakulnak a hatvan versen keresztül (16-28-16). A kötet gazdag belső és külső utalásrendszere, melyben a legelső Várady Szabolcs Petri György-versét idézi („Minek vagyunk? minek az elején?”), mellett a magyar és világirodalom szerzői, mintegy eckermanni összegzés igényével, de állandóan a lektűr fecsegő stílusával, ugyanakkor a megfogalmazás pontosságával, metafizikai dimenzióig tágítva a verset jelennek meg:   „…hátha az isteni tekintet előbb-utóbb / pásztázni kezdi értem / a magam-sem-tudom-mit, / s mielőbb még, / magamra utalva és ítélve, / kizáratnék a lábasból örökre, / le- avagy kinyúl értem az örök kanál.ˮ (Szem, háromszögvonalzóban). A pszichés traumák, a betegség kötetbeli szerepére utal Hrapka Tibor a borító fotómontázsával: Freud felnagyított árnyportréja, illetve a kapualjból a fény felé induló bécsi fiáker sziluettje, talán a költővel ülésén.

 

Tatár Sándor: Haalaadaas, Pesti Kalligramm Kft., Budapest, 2021., 120 oldal, 2990 Ft


 

Főoldal

2022. június 14.
Vöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Margetin István: A suliban majd ne így meséldSüveg Szilvia: A fiú
Új év, új bor – avagy januári szőlőségeinkKarácsony (Német)gyulán
Csobánka Zsuzsa Emese: TériszonyBirtalan Andrea verseiKarkó Ádám verseiKarácsonyi Zsolt versei
Kontra Ferenc: Egy pohár vízLackfi János: Üres buborék marad a helyénSzilágyi-Nagy Ildikó: RehabSzakács István Péter: Darina
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png