Olvasónapló

7996816_5.jpg 

 

Vörös Viktória

Jambusba írt lét

 

„…amiről lemaradtunk, / az is örökˮ

(Tatár Sándor: Szerényen realistán!)

 

 

Korszakos összegzést ígér Tatár Sándor 2021-es verskönyve, a Haalaadaas, melynek elején a szerző tizenhat kortárs irodalomtudósnak, költőnek mond köszönetet a megjelenés támogatásáért. A szokásos protokolláris kereteken túlmutat ez a nyitó gesztus, mivel körülbelül két évtized összegyűjtött versei következnek, változatos versformákban, rengeteg irodalmi utalással más költőkre. Mondhatni, hogy egy új „Daloskönyv”, melynek egészére (a belső borítón, meglepetésként) a záró Szilasi László-idézethez kapcsolódva a szerző reflektál, mintegy megvonva a kötet mérlegét:

Enni, üzekedni sokszor kell. Csoda csak egy van.” Darvasi László 

Ez nagyon jól hangzik. És eszembe nem jutna ellentmondani, ha meg nem tapasztaltam volna az ismétlődő, avagy a második csodát.”

A gazdag irodalmi névsor előtt szerepel a német irodalom fordítóit támogató szervezet (Europäisches Übersetzer-Kollegium, Straelen), amely szintén segítséget nyújtott a kötet létrejöttéhez, valamint Csatai Péter informatikus neve. Neki és Tóth Franciska olvasószerkesztőnek nem volt könnyű dolga, mivel a Haalaadaas már címében is a tipográfia, még inkább a rendhagyó központozás jelentéssokszorozó eszközével is élő-játszó kötet. A petrarcai Daloskönyvhöz vagy Szabó Lőrinc Tücsökzenéjéhez azért is hasonlítható az „íróasztal görnyedt atlétájánakˮ műve, mivel a líraiság mindent átható és egyedi jellege sodorja magával az olvasót, új és új képzettársításaival, utalásai váratlanságával és változatosságával hatása alá igézve a befogadót; egyben a líra hagyományos gyógyító, traumát kimondó szerepét tölti be, majd a trauma utáni eszmélkedés, újjászületés feletti örömöt szólaltatja meg, a Tatár Sándorra jellemző ironizáló ünnepélyességgel: „Hogy’cserélhetném sorsomat; / akár dajkál vagy fojtogat?! / Nem kísér, hisz én vagyok ő: / a belém ültetett jövő, / mely (látszik vagy sem) egyre fogy, / s ha elfogyott, testem lerogy  ̶  / ám az még sorsom része lesz / (lecsupaszít, felékszerez)ˮ [Eben(??) gubát(?)].

Az inter- és a hipertextualitás mint jellemző  ̶  főleg a „hang, ó, sós toroknakˮ című első ciklusban – részben a posztmodern körébe utalja ugyan a szövegeket, mégis, a szabadság jegyében („te ismerd végre / föl, hogy az / elfogadás az igazi / szabadság!ˮ [Ez 1 [nem] célelvű revü]) mindent meg- és bevalló lírikusi attitűd eredendően a vallomásos költészethez, a hagyományos létösszegző lírához köti.

A „kín apályaˮ és „dagályaˮ hullámzik „a méjségbőlˮ című második ciklus verseiben, például ars poetikát írva szonettformába: „Mint bodzapuskát fogni oroszlánra, / a mérték csupán annyi esélyt ad nekem; / tengert, vadat csitítani nincsen hangszeremˮ (Jambusok? Beléjük fogóznom?). A műfordítóként és könyvtárosként dolgozó, a szövegek mögött rejtőzködésében is kitárulkozó költő verseit az iróniától a szarkazmusig többféle hangnemben szólaltatja meg a kötet, a Délibábos (?) ég záró ciklusában a fia ihlette Lőrinc-versektől a záró darabok között a babitsi Messze..., messze... változatáig egy saját sorstörténet lírai ívét rajzolva meg. Az önszemlélet szövegegységei ugyanis sorstörténetté alakulnak a hatvan versen keresztül (16-28-16). A kötet gazdag belső és külső utalásrendszere, melyben a legelső Várady Szabolcs Petri György-versét idézi („Minek vagyunk? minek az elején?”), mellett a magyar és világirodalom szerzői, mintegy eckermanni összegzés igényével, de állandóan a lektűr fecsegő stílusával, ugyanakkor a megfogalmazás pontosságával, metafizikai dimenzióig tágítva a verset jelennek meg:   „…hátha az isteni tekintet előbb-utóbb / pásztázni kezdi értem / a magam-sem-tudom-mit, / s mielőbb még, / magamra utalva és ítélve, / kizáratnék a lábasból örökre, / le- avagy kinyúl értem az örök kanál.ˮ (Szem, háromszögvonalzóban). A pszichés traumák, a betegség kötetbeli szerepére utal Hrapka Tibor a borító fotómontázsával: Freud felnagyított árnyportréja, illetve a kapualjból a fény felé induló bécsi fiáker sziluettje, talán a költővel ülésén.

 

Tatár Sándor: Haalaadaas, Pesti Kalligramm Kft., Budapest, 2021., 120 oldal, 2990 Ft


 

Főoldal

2022. június 14.
Kovács Dominik és Kovács Viktor tárcái Barnás Ferenc tárcáiSzakács István Péter tárcáiKollár Árpád tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Petres Kincső: Égetett szienaGulyás Gábor: Kereszteződések
Kiss Judit Ágnes verseiGyőrei Zsolt: Ballada hajdanvolt mestereimrőlEgressy Zoltán: A remeteVasas Tamás: fotók erdőjárásról
Banner Zoltán: JutalomjátékZalán Tibor: Papírváros 5 – betegen-szilánkBalássy Fanni: Tebenned hittemKiss Ottó: Fekete kapu, rozsdás szög
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg