Toroczkay András
Kordonok bontása
„Nem bírom az embereket. Nem bírom, amit csinálnak. Nem bírom, amit mondanak. Nem bírom azt, amilyenek.” – áll Erlend Loe könyvének hátoldalán, ami könnyen félreviheti az olvasást. Nem Camus, Krasznahorkai László és a többi szigorú tekintetű egzisztencialistához van ennek a kedves kis kék könyvnek köze, amelynek borítóján egy norvégmintás jávorszarvas is helyet kap.
Lehetne szó éppenséggel világfájdalomról, civilizációs kiábrándultságról és depresszióról. De valahogy Doppler, a könyv főhőse ellenáll ezeknek.
Nem mentes a történet tragédiáktól, hiszen egy férfiról szól, aki egy biciklis esés után arra ébred, hogy az erdőben kell élnie, holott a felesége várandós harmadik gyerekükkel. Aztán ennek a Dopplernek ennie kell, tehát megöl egy jávorszarvast, viszont annak borjával összehaverkodik, elnevezi Bongónak, és tűzön-vízen keresztül kitart mellette. Aztán ott van egy Düsseldorf nevű alak, aki azon norvégok közé tartozik, akiknek az apja német katona, anyja pedig norvég volt. Erre egyébként – mint a fordítói jegyzetből megtudjuk – a norvégoknak külön szavuk van: tyskebarn, szó szerint „németgyerek”. A mai napig komoly társadalmi feszültségek forrása a velük szembeni előítélet. Szóval Düsseldorf is egy német gyerek. Aki egy gigantikus terepasztalt építget a házában monomániás precizitással. Azt a pillanatot akarja újra játszani, amikor az apját, a német katonát lelőtték. Úgy tervezi, ha elkészül apja mosolyával, maga is pontot tesz élete végére.
Láthatjuk, mennyi tragédia, mennyi szomorúság, mennyi fájdalom és trauma randevúzik ennek a könyvnek lapjain, és Loe érdeme éppen az, hogy ebből az általam olvasott egyik legkönnyedebb könyvet írta meg. A legkönnyedebbet és leghumorosabbat. „Apám meghalt. Ráadásul tegnap másvilágra küldtem egy jávorszarvast. Mit mondhatnék. Vagy ő, vagy én. Majd éhen haltam.” – kezdi már az elején.
Mégpedig úgy, hogy egy pillanatra nem adja fel a drámai helyzetekből származó katarzis-potenciált. De könyve mégsem lesz nyomasztó. Néha Chuck Palahniuk társadalomkritikusságát idézi, néha Nick Hornby szelíd, de markáns humorát, máshol sziporkázó robinzonádot ír.
„Mielőtt nyugovóra térünk, Bongó és jómagam a szokásos helyre vizelünk, miközben tekintetünket a városon és a fjordon pihentetjük. Tiszta és hideg az este; észreveszem, hogy a Meteorológiai Intézet némelyik ablakában világosság van. Éjjel-nappal el vannak ezek foglalva, gondolom. Be kell karikázni ezt-azt az időjárás-jelentésben, kutatni is kell, no meg modelleket gyártani. Soha nem érnek a végére. Az időjárás nem fejeződik be, és szünetet sem tart. De a hó csak várat magára. Tavaly korán jött, és meg is maradt. Már októberben leesett; idén azonban nincs hó a láthatáron. Csak napfény és csupa vigyor az emberek arcán. De én inkább havat szeretnék. A havazás az egyetlen időjárás, amit igazán szeretek. Semmi sem csillapítja úgy a hiányérzetemet, mint a hóesés. Órákig tudok ülni az ablak mellett, és nézem, ahogyan hullik. Csend a hóesésben. Azzal tudok mit kezdeni. A legjobb, ha van egy fénycsóva, amin keresztül lehet nézni, mondjuk egy kandelábert. Vagy kimenni az utcára és hagyni, hogy beborítson a hó. Pompás érzés. Nagyobb örömöt szerez, mint bármi, amire az ember egymagában képes. Azt is értékelem, ha havat lapátolhatok. Nem tudok betelni vele. Azt külön bírom ráadásul, hogy mások ki nem állhatják a havat. Hogy zavarja őket, ha jön a havazás. És hogy még egy Norvégiában leélt egész élet sem elég nekik arra, hogy elfogadják a hó tényét, hogy folyamatosan ezzel hergelik magukat.”
A Doppler egy norvég Út a vadonba, ahol a vadon, mondjuk, a Kamaraerdő. Könnyű, szellemes, de emlékezetes olvasmány arról a kísérletről, hogy milyen lehet embernek, szabad, kötelezettségektől, az ősök kísérteteitől mentes embernek lenni, mennyire nehéz és nem magától értetődő kilépni a társadalom, a többi ember, a szokások, a hagyomány, vagy éppen a szeretet állította kordonok mögül.
A Doppler-történetek (merthogy hősünk története további könyvekben folytatódik), de úgy általában Loe írásművészete nálunk is egyre ismertebb, egyre népszerűbb. Szerencsére a Scolarnál már második kiadását éli ez a könyv.
Erlend Loe: Doppler, Scolar Kiadó, 2011, 192 oldal, 2450 Ft.
