Hlavacska András
Miért Dickens? Miért nem Lagerlöf?
Ha Selma Lagerlöf neve ismerősen cseng az olvasó számára, az valószínűleg inkább a Nils Holgerssonnak és a Nobel-díjnak, semmint A Halál kocsisának köszönhető. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a svéd írónő utóbb említett kisregénye szinte minden szempontból porosnak nevezhető. Sőt, már első megjelenésekor, 1912-ben sem számított úttörő írásnak. Ennek ellenére Török Sophie a mű első magyar fordítása kapcsán (1930) elismerően írt róla a Nyugatban („Alig tudok rá nyugodtan tárgyilagos jelzőt használni: nincs egy fölösleges szava, nincs egy laza sora, nincs egy elcsúszott jelzője.”). Természetesen egyetlen recenzióból hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni, mégis úgy gondolom, Lagerlöf munkája nagyobb érdeklődésre tarthatott számot a huszadik század elején, mint napjainkban. Mi lehet ennek az oka? Vagy kérdezzük másképp: miért nem olvassa ma senki A Halál kocsisát?
Egy irodalmi mű perifériára kerülését számtalan tényező befolyásolhatja. Lagerlöf kisregényének esetében az érdeklődés hiánya egyfelől magyarázható magával a történettel. A Halál kocsisának olvasása közben végig ott motoszkált a fejemben, hogy ezzel már találkoztam valahol, aztán végül, amikor letettem a könyvet, beugrott. Dickens, Karácsonyi ének. Már első olvasásra is jól látható, hogy mind a két írás ugyanazt az egyszerű, tanulságos, kicsit csöpögős történetet meséli el. Adott egy rosszéletű férfi, aki egy (vagy több) kísértet társaságában természetfölötti utazást tesz, melynek során ráébred hibáira, így végül új életet kezdhet. Ha azonban kicsit jobban megpiszkáljuk a szövegeket, ennél szorosabb összefüggéseket is felfedezhetünk. Dickensnél például a zsugori Scrooge-t szenteste először volt üzlettársa, Marley látogatja meg szellemalakban, akiről egyebek mellett azt érdemes tudni, hogy pár évvel korábban, éppen karácsony éjjelén halt meg. A Halál kocsisának főszereplője, David szilveszter napján, pontban éjfélkor találkozik egyik régi cimborájának kísértetével – talán mondanom se kell, róla is kiderül, hogy éppen egy esztendeje, az év utolsó napján lehelte ki a lelkét.
Igaz, míg a Karácsonyi énekben a barát halálának és a jelenés időpontjának kapcsolatára csak egy félmondat utal, és ez az összefüggés a mű szempontjából is teljesen marginális, addig Lagerlöf az egész kisregényt erre a párhuzamra építi fel. Könyvének második szakaszában David két alkalmi ivócimborájának előad egy legendát a Halál kocsisáról. A mese szerint létezik egy vénséges vén, ütött-kopott kordé, amit egy szakadt köpenybe burkolózó, kaszás szellemalak hajt. A kocsis feladata, hogy haldoklókhoz látogasson el, és magával vigye azok lelkét. Szerencsére munkáját csak egy évig kell ellátnia, utána az veszi át a helyét, aki az adott évben utoljára hal meg.
Lagerlöf tehát nem csak gépiesen újraírta Dickens művét, hanem újra is értelmezte azt. A történet vázát megtartotta, bizonyos elemeket változatlanul átvett, másokat viszont – olyanokat, melyek a Karácsonyi énekben nem játszottak fontos szerepet – előtérbe helyezett, funkcióval töltött meg. És ha valamiért, talán ezért érdemes újraolvasni A Halál kocsisát, mint egy mára már közismertté, populárissá vált mese újraírását, átértelmezését. Ám sajnos a svéd írónő vállalkozása csak félig sikerült, nem szakadt el eléggé Dickens írásától. Ennek köszönhető, hogy a kétféle – racionális és természetfeletti – értelmezést is megengedő bevezetést egy erősen didaktikus cselekmény követ, amit a happy end csak még jobban hangsúlyoz. A korabeli magyar közönség feltehetően értékelte a mű fantasztikumát – ne feledjük, a műfaj legkiforrottabb magyar darabjai (például A gólyakalifa, a Novella az emberi húsról és csontról, az Olivér lovag stb.) is ebben az időben keletkeznek.
A mai olvasót azonban már nem nyűgözi le, egyetlen olvasóközönség igényeit sem képes maradéktalanul kielégíteni. Hiszen aki könnyű, humoros, szerethető történetre vágyik (különösen az ünnepek környékén!), annak ott van Dickens írása – vagy annak valamelyik feldolgozása. Aki fantasztikus történetet olvasna, annak A Halál kocsisa nem elég kétértelmű, aki rémtörténetet, annak nem elég sötét, a sikersztorik kedvelőinek pedig túl összetett.
Selma Lagerlöf: A Halál kocsisa. Históriaantik Könyvesház Kiadó, 2013.
