Csepcsányi Éva
„Kisdég külmagyar úrfi, kisdég zsidó medika”
Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regénye egy hosszú levéllel kezdődik, melyet egy apa írt egyetemre készülő fiának. A levél olyan, mint egy jó színdarab nyitánya: azonnal és sodró erővel von bele egy nem is olyan távoli, de a mai kor embere számára már idegen világba.
Ottliknál, Márainál találkozhatunk hasonló erejű leírásokkal egy letűnt, polgári réteg virágkoráról. De a Fejtől s lábtól polgársága, noha sok hasonlóságot mutat, mégis másabb, mint Kassán vagy Budán volt. Nyersebb, erdőszagú, ősi és méltóságosan provinciális: erdélyi.
Negyven fejezeten keresztül követhetünk végig egy jó száz évvel ezelőtti korszakváltást: a Monarchián, majd az első világháborún át Trianonig két ember és két család életén keresztül. A diák, akinek a regényt nyitó levél szólt, egy Brassó közelében élő aljegyző fia, aki Bécsről és Budapestről álmodik, de a család akarata folytán „csak” a kolozsvári egyetemen tanulhat medikusként. A gazdag, református polgárcsalád ugyan nem tiltja, de nem is támogatja a fiú pályaválasztását, aki idővel mégis jó nevű sebésszé képzi magát.
A regény másik szála egy enyedi zsidó, kereskedő családból származó ambiciózus lány útját követi, aki a családból való kitagadását is vállalva, szintén Kolozsvárra megy tanulni, hogy orvos lehessen. A két fiatal hétköznapjain, életútján keresztül komplett társadalmi tablót, néprajzot kapunk a korabeli Erdélyről: a magyar urak, az öntudatos polgárok, zsidó kereskedők, és a lenézett „oláhok”, a nőegyleti asszonyok, a bordélyházi lányok, az egyetemi professzorok és a gyógyfürdőkben tevékenykedő orvosok világáról.
A két szereplő többször találkozik futólag, hiszen egy egyetemen, egy karon tanulnak, ugyanabban a kolozsvári társaságban mozognak, személyes kapcsolat mégsem alakul ki közöttük. Mindkettejük esetében szembetűnő, s talán nem véletlen a szülőkkel való összeütközés. A felmenők egy omladozó, alapjaiban már megrendült régi világ makacs védelmezői, ahol az aljegyző úr kérlelhetetlen lokálpatrióta, vadászatokra jár, cigányzene mellett mulat, és ahol a hithű zsidó család számára a vallási előírások, a szombati szertartások és a nagycsalád szent és sérthetetlen.
Ezzel szemben a fiatalok inkább az európai szellem, a racionalizmus, a tudományok és egy még általuk is csak homályosan értelmezett „új világ” képviselői. A fiú és a lány felváltva beszél, legapróbb gondolataikat, érzéseiket, hangulataikat, intim titkaikat is „megosztják” az olvasóval.
A regény egészén érzékelhető az alapos kutatómunka hatása, a korabeli tankönyvek, újságok, sebészeti leírások ismerete. A szereplők gondolkodásmódja, beszédstílusa, ízes, régies szófordulatai koherensek az adott korral. Olyan szavak, kifejezések sorjáznak a fejezetekben, melyeket ma már egyáltalán nem használ a köznyelv: feredő, bárcza, fájront, onokák, kisdég, külmagyar, urning.
Sokszínű, fordulatos cselekményekben gazdag a regény egésze, és csak az utolsó fejezetekben derül ki, van-e közös útja, feladata a két fiatal erdélyi orvosnak, akik az I. világháború felfordulásában mintegy véletlenül sodródtak egymás mellé, majd ki-ki a maga körében, lehetőségei szerint próbált érvényesülni és helytállni egy összeomló régi rend, s az újrarendezett Kelet-Közép-Európa színfalai között.
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól. Pesti Kalligram, 2013.
