Szakács István Péter
Könyves krimik
A bűnügyi regények sajátos változatát képezik a könyves krimik. Míg az Agatha Christie, Raymond Chandler vagy Georges Simenon által jegyzett klasszikus bűnügyi történetekben a való élet valamely, másként meg nem oldhatónak tűnő problémája miatt ölnek az emberek: anyagi érdekből, bosszúból, féltékenységből netán a karrierjük érdekében, addig ezeknek a műveknek a középpontjában a kultúra emblematikus tárgya, a könyv (tekercs, kódex, kézirat) áll. A könyv, mely egyaránt lehet a gyilkosság elkövetésének eszköze, oka vagy célja, s mely általában egy könyvtári gyűjtemény becses darabja.
Arra a kérdésre, hogy mióta kezdődött el a könyv krimibe illő kultusza, kapásból azt válaszolhatnánk, hogy a múlt század nyolcvanas éveitől, pontosabban Umberto Eco 1980-ban megjelent A rózsa neve című kultikus középkor-regényével. A regénybeli méreggel kezelt, sorozatgyilkos eszközzé váló, titokzatos kódexnek (Arisztotelész fiktív, komikumról írt esztétikájának) is megvannak azonban az előzményei. S erre éppen maga Eco utal, amikor a kolostorbeli könyvtár titkait féltékenyen őrző, vak könyvtáros alakját Jorge Luis Borges-ről mintázta. Borges esszéiben (A fal és a könyvek, A Kabbala védelmében, A könyvkultuszról, A könyv, A krimi), költeményeiben (A palota parabolája, Könyveim, Alexandria, Kr. u. 641, Mit tesz a könyv, Megváltó művek) és novelláiban (Bábeli könyvtár, Az elágazó ösvények kertje, A halál és az iránytű, A tükör és a maszk, Homokkönyv) ugyanis az írás, a könyv- és a könyvtár-toposz nemcsak meghatározó helyet foglal el, hanem ambivalens jellegű is: egyaránt lehet a megtapasztalható világ és a tapasztalaton túli valóság jelképe, a racionális megismerés eszköze s misztikus titkok hordozója, melyek birtoklása örökös kísértést jelent az ember számára. Borges művei ugyanakkor a legősibb forrásokra utalnak: a mágikus könyvekre, a szent írásokra, a titkos (apokrif) iratokra, a Könyvek könyvére: a Bibliára.
Glenn Cooper dilógiájának: a Mezei Gábor fordításában megjelent Holtak könyvtárának (Geopen Könyvkiadó, 2010) és Lelkek könyvének (Geopen Könyvkiadó, 2012) talán éppen abból adódik a különlegessége, hogy nyomon követhető benne a klasszikus bűnügyi történet metamorfózisa: az, hogy miképpen alakul át a tradicionális bűnügyi sztori misztikus könyves krimivé.
A Holtak könyvtára titokzatos sorozatgyilkossággal indul. A kilenc áldozat halálának körülményei merőben eltérőek, csupán egyetlen hátborzongató körülmény kapcsolja össze a sorsukat: haláluk napján mindegyikük egy koporsót ábrázoló, fehér képeslapot kap a végzetes dátummal. Will Piper FBI-ügynököt, a sorozatgyilkosságok szakértőjét bízzák meg az ügy megoldásával. A cselekmény során a regény tér- és időszerkezete a klasszikus bűnügyi sztorihoz képest rendhagyó módon kitágul. Az amerikai nagyvárosokban szerteágazó nyomozás mellett két másik cselekményszál is megjelenik: az egyik 1947-ben játszódó epizód Nagy-Britanniában, a másik 777-ben egy britanniai kolostorban kezdődő s 1297-ig tartó párhuzamos történet, mely egy titkos és titokzatos könyvtár, a regény címeként választott holtak könyvárának létrejöttéről és működéséről szól. Ez a szerkesztésmód ritmusváltásaival, a feszültség fokozásával, a váratlan helyzetek megsokszorozódásával az olvasói kíváncsiság folyamatos játékban tartását eredményezi. A regény zárlata is rendhagyó: Will Piper miértekre racionális választ kereső nyomozása józan ésszel fölfoghatatlan, misztikus magyarázattal zárul; a sorozatgyilkosságok specialistája úgy jut el az ügy megoldásáig, hogy a végső rejtély, - a legnagyobb -, homályban marad, ám az olvasó a holtak könyvára borzongató középkori látomásának részeseként teheti le a könyvet.
A Lelkek könyve sajátos folytatása az első résznek. Az előző kötethez hasonlóan itt is több idősíkon bontakozik ki a cselekmény: a jelentől a reneszánszon át a középkorig ível. Ebben a történetben azonban már nem könyvtárnyi kézzel írt könyv áll a figyelem középpontjában, hanem egyetlenegy kódex, mely kikerült a holtak könyvtárából. Will Piper feladata nemcsak ennek megszerzése, de titkának megfejtése is. A könyvvel kapcsolatos rejtélyek fokozatos felderítése A Da Vinci-kódot juttathatja az olvasó eszébe. E szellemi kincskereső játék során Shakespeare, Nostradamus és Kálvin személye is kapcsolatba kerül a titokzatos kódexszel. A kultúrtörténet e három különleges alakja nem csupán közvetve, írásai alapján jelenik meg (Shakespeare rendhagyó szonettel, a próféciáiról elhíresült provanszál orvos és a vallásreformáló teológus levele által), hanem hús-vér hősökként is színre lépnek. S miközben a regény zárlatában a cselekményt elindító fő probléma megoldásával egy sor kérdés tisztázódik, ezúttal sem derül fény a nagybetűs Titokra. Megfejtését az olvasóra hárítja a szerző.
Korunk könyves krimijeiben végső soron az írás és az olvasás valamikor szakrális, természetfelettivel kapcsolatos jellege aktualizálódik. Ezek a történetek a műfaj új dimenzióit nyitották meg, s a hétköznapi léten túlmutató, különleges könyvekben rejtőző, másfajta valóság iránti olvasói kíváncsiságnak köszönhetik népszerűségüket.
