Limpár Ildikó
A csavar fordul egyet. És még egyet. És még egyet...
Dan Brown könyveit olvasgatva kalapot emelhetünk a szerző előtt. No, nem feltétlenül azért, mert maradéktalanul elégedettek vagyunk a szövegeivel, és úgy érezzük, hogy korunk nagy mesterének örökzöld klasszikusát lapozgattuk; sokkal inkább azért, mert a könyv minden során érződik: olyan profi írás került a kezünk közé, melynek szerzője pontosan tudja, mi manapság a könyvsiker titka, és ezt a célt végig szem előtt tartva gyártja a bestsellerlisták helyezettjeit.
A megvilágosodás, mely Brownt az ismertség útjára terelte, nagy valószínűséggel Umberto Eco sikerkönyveinek köszönhető, melyek megmutatták: igenis menő a tudományos alapokra helyezett szépirodalom, és van egy réteg, amelyik kapva kap a tudományt és áltudományt elegyítő összeesküvés- elméletekből kibontott intellektuális kalandok után. Persze, gondolhatta Brown, jó lenne egy kicsit szélesebb réteget megszólítani (értsd: vásárlásra buzdítani), ezért ezt a jó alapot nem ártana még egy kicsit bestsellerizálni. Legyen benne egy potenciális szerelmi szál, de legalábbis legyen benne egy tudós, agglegény pasi és egy tudós, facér csaj, akik együtt nyomoznak, mint Mulder és Scully, hívő és hitetlen, hogy megmentsék a világot az ismeretlen gonosztól. Oké, itt nem jönnek az idegenek egy másik univerzumból – de ne feledjük, az X-aktákból is sokszor kiderül, hogy az igazi ellenség nem egy idegen létforma, hanem maga a kormány. Az ellenség az Angyalok és démonokban is az idegen szervezet álcája mögött megbújó ember, és a könyv ezen része meg is nyert engem. Én alapjában véve szeretem az olyan regényeket, melyek a hit kérdéseit boncolgatják, próbálnak didaktika helyett kétségekkel érvelni, és elfogadható minőségű összeesküvés-elméleteket képesek elém tárni. Az ilyesmi elgondolkodtat, szórakoztat, és kellemesen kikapcsol, ha épp könnyedebb olvasnivalóra vágyom.
Az Angyalok és démonok tudja azt, ami elvárható tőle. Igazából a probléma talán épp az, hogy többet szeretne tudni, mint amennyit én szeretnék tőle elvárni. A konspirációs elméletek lényege ugyanis az, hogy egyik csavar követi a másikat, a szálak összeérnek, és az eredetileg széttartó információk végül önmaguk felé mutatnak. Ha viszont az a cél, hogy áltudományos alapokon nyugvó, hihető összeesküvés-elméletet mutassunk, akkor az egyik legfontosabb tényező az elmélet megalkotásakor az önmérséklet. Ha túlcsavarjuk a történetet, ha minden szálat pattanásig terhelünk, akkor a történet önmaga paródiájává válik, és a plusz csavaroknál már csak fogja a fejét az olvasó, és azt kérdezi, vajon miért nem bírt ellenállni a kísértésnek az író, és miért nem fejezte be a regényt ott, ahol kellett volna (vagyis kábé nyolc csavarral ezelőtt)?
A sors iróniája, hogy a tökéletesre való törekvés az, ami tökéletlenné teszi Dan Brown regényét. Minden információ a helyén van, a legapróbbak is, és nincs benne egyetlen fölösleges, funkciótlan részlet sem. Vagyis: olyan, mint egy laboratóriumi kísérlet, s nem pedig olyan, mint az élet. (Ami külön ironikus annak fényében, hogy az egész regény alapkonfliktusát egy olyan kísérlet elvégzése váltja ki, amely piciben megismétli-bizonyítja az isteni aktust, vagyis az élet teremtését.) Minden alá van rendelve a tökéletes elmélet kibontásának, s nem mentesek ez alól a karakterek sem, akiknek kizárólag azon tulajdonságait ismerjük meg, melyek később valamiért fontosak lesznek a cselekményfűzés miatt. A túlzások könyve ez, a szerző tobzódik az információátadás gyönyörében, nem tud ellenállni, és csak azért is úgy csűri-csavarja a történetet, hogy elmondhassa még azt a pár történelmi-tudományos érdekességet, amire rábukkant előzetes kutatásai során.
Félreértés ne essék: Brown könyve nem véletlenül került a toplisták élére. Az Angyalok és démonok olvastatja magát, megtornáztatja az agyat, és ellazítja a testet. Mestermunka, a szó eredeti értelmében: bizonyítja, hogy elkészítője kitanulta a szakmát. Élvezhető könyvet írt, mely időnként angyali magasságokban szárnyal, de nem tudott megszabadulni démonjaitól: a tökéletesség leple alól gyakran kikandikál az a bizonyos patás láb.
Dan Brown: Angyalok és démonok, ford. Bori Erzsébet, Libri, Budapest, 2009.
Ajánljuk még:
Limpár Ildikó Madách Imre Az ember tragédiája című művéről (Nem kötelező)
Limpár Ildikó: Nem középiskolás fokon (Géher István Shakespeare-jéről)
Limpár Ildikó: Csak semmi maszatolás (Varró Dániel könyvéről)
Limpár Ildikó: Az olvasás mágiája (a Harry Potter-könyvekről)
