Ayhan Gökhan
Újraírt mítoszok
Börcsök Mária: Kettészakadt Magyarország Kossuth Kiadó, 130 oldal, 2400 forint
Egy történetről való emberi beszéd állandóan magában hordozza annak veszélyét, hogy a lényeg felett elsiklik vagy magát a lényeget fordítja ki a hozzátapadt érzelmi szálak következtében. Egy történet soha nem egy darab történet, a történetet elmesélők darabolják fel és a saját történetükké avatják úgy, hogy átcsúsztatják, átcsempészik bele a személyiségük, másképp megfogalmazva, a személyiség fekete lyuka kebelezi be a történetet. A történelemmel nem kevésbé ugyanaz a probléma, hát még ha azt a történelmet úgy hívják, hogy magyar történelem.
Ki ez a hirtelen előtűnt, a tévéfelvételeken szimpatikusnak tűnő, jó humorú asszony? Életrajzából kiderül, hogy író, költő, publicista. Diplomáját az ELTE magyar szakán szerezte, valószínűleg innen ered a jóízű mesélőkedv. Hosszú ideig a Belvárosi Esti Gimnáziumban és az óvónőképzőben tanított, előbbinek az intézmény bezárásáig igazgatója is volt. Könyve az ötödik könyv az életműben, korábban verseskönyveit a C.E.T. Belvárosi Kiadó adta ki.
Börcsök Máriának a Kossuth Kiadónál megjelent csinos, kellemes tapintású könyve a magyar történelem egyes szakaszaiba kalauzol el. A könyvbe lépés előtt kötelezően parancsba van adva, hogy mindenkire kerüljön fel a Börcsök-szemüveg és az utazás végéig mindenki tartsa magán. A történészek hasonló módon cselekednek általában.
Börcsök Mária, mondhatni, lerántja a leplet a kanonizált, üvegburába zárt, érinthetetlen történelemről, a szándéka minden bizonnyal ez, hozzáteszem, nem is olyan rosszul csinálja. Ahogyan mesél, ahogy a történelmi események követik egymást, az lebilincselő. Hirtelen nem jövünk rá, hogy most melyik nemzet történelmében merültünk el bokáig, annyira új és furcsa az a történelem, amit Börcsök elénk tesz. Szerzőnk ügyesen csűri-csavarja a dolgokat és a történelem szövetén keletkezett repedések, ásítozó gödrök gondos megfigyeléseinek, bátor szabadszájúságának köszönhetően – ha a látszat erejéig is – de bevarratnak, betömődnek. Börcsök Mária nem hagyja, hogy a nagy tekintélyű magyar történelem megvezesse vagy megváltoztassa a benne a történelem alakulásáról, szerkezetéről kialakult elképzelést. Néha ez a túlzásba vitt lepel lerántás úgy tűnik, mintha egy ételekkel megrakott ünnepi asztalt rántana le egyszeriben illetlenül és megmosolyogni valóan. Mire gondolok? Nézzük például, mit ír a fiatalon meghalt Imre hercegről, István király később szentté avatott fiáról. „Imre valószínűleg impotens volt, csak hát a történetírás egy Árpád-hercegre ezt nem találta elég hízelgőnek, ezért életszentséggé szublimálta.” Hát, nem tudom. Nem tudom, hogy Imre herceg szentségéhez kétséget kizáróan az impotencián keresztül vezetett-e az út. Nem tudom, és nem hiszem. Felmerül a kérdés, hogy szerzőnk milyen adatokra támaszkodik, milyen krónikákból értesült erről a történelem szempontjából valljuk be, lényegtelen információról? Börcsök azzal magyarázza, hogy Istvánnak fontos volt az utód, aki így, a feltételezett probléma miatt, elmaradt. És hogy a korabeli krónikák nem írták volna ezt le? Azt végképp nem hiszem, mert leírtak a betűvetők ennél jóval különb és cifrább dolgokat.
Börcsök egyszerre meghökkent és megnevettet, gondolkodásra késztet. Mi van, ha igaza van? Mi van, ha nincs igaza? Nézzük, mit ír szegény Zrínyiről, a szigetvári hősről. „Például Szulejmán szultán nem a szigetvári hős, Zrínyi Miklós kezétől halt meg, ahogy dédunokája, a szintén Zrínyi Miklós megénekelte, hanem a táborban dúló vérhas vitte el. De ha Zrínyi öli meg, az sem lett volna érdem, hisz a nagy szultán már 71-72 éves volt, tehát a kor fogalmai szerint öregember.” A második mondat telitalálat. Halkan jegyzem meg és mellékes is, de a mai kor fogalmai szintén öregembernek titulálnák Szulejmánt. Nem kétséges: öreg volt, annyi ereje maradt csak szegénynek, hogy Törökországból lóháton átjöjjön Magyarországra és megostromolja. Börcsök Mária ezt mintha figyelmen kívül hagyná, ennek tényéről nem venne tudomást. Amit Mátyás királyról ír, azt az öreg Corvin Mátyás nem tenné az ablakba. „Való igaz, hogy Mátyás szórta a pénzt.” Való igaz, vagy ahogy a költő megénekelte: „S nyögte Mátyás bús hadát/ Bécsnek büszke vára.”
Ha Börcsök Máriának az volt a célja, hogy a történelem közel kerüljön az olvasóhoz, megelevenedjen és ne mint egy vitrinben őrzött, mozdíthatatlan tárgy legyen jelen, hát, töredelmesen beismerem, ez a terve sikerült. Ajánlott olvasmányként hasznos könyv lehetne a Kettészakadt Magyarországból, először, mert érdekesen, izgalmasan van megírva, másodszor, mert magával ragad a könyvet átható sodrás, harmadszor, mert az eddigi történelemfelfogással szándékosan szembemegy. Nagy erénye, hogy gondolkodásra, újragondolásra késztető mű. Történészeknek, pontos, precíz embereknek szigorúan nem ajánlom, ellentétben a bohémabb történelemértelmezésre, hogyhákra fogékony, érdekes adatfeldolgozást előnyben részesítő, kíváncsi olvasók nyugodtan szerezzék be a könyvet, mit sem törődve a helyenként agresszíven előbukkanó hibákkal.
Olyan ez a könyv, mint egy felhígított kalandregény, egy lektűr, Istvánok, Bélák, Mátyások váltják benne egymást, adják évszázadonként egymás kezébe az agyonkoptatott kilincset, ami kilincs egy nem kis szoba, Magyarország nagyszobájának ajtaját nyitja és aminek ablakából egészen messze, Európa széléig láthatunk el. Házasságok, házasságtörések, ölelések, ölések, civakodások, a hatalmi vágy megterhelt, sötét ege alatt, mert mint azt megszokhattuk, megtanultuk az iskolapadban szorongva, patetikusan kifejezve: ritkán ért át a fény a goromba felhőkön. Történelmünk sötét, mély és zavaros, mint a Duna vize, vagy mint az emlékezet. Utóbbiban bízhatunk a legkevésbé. Utószavában írja Börcsök: „Következésképp a mi züllött, romlott jelenünk is történelem lesz egyszer. és lehet, hogy kortársaink közül azokból válnak „tiszták, hősök, szentek”, akikről a legkevésbé tudjuk elképzelni.” Szent Gyurcsány Ferenc? Boldog Lázár János? Szent Isten, jobb nem gondolni bele és meghagynunk a jövőnek az önkényes ferdítéseket.
A könyv címe találó, ebben nem téved, a mai napig egy kettészakadt – két pártra, két vagy több felfogásra, Uniópártira és nem Uniópártira, halálbüntetést támogatóra és halálbüntetést ellenzőre etc. – fűrészelt Magyarország létezik a változó vérmérsékletű Kárpát-medencében. Senki ne érezze magát megsértve a könyvben leírtak olvastán, ne gondolja, hogy Börcsök Mária rosszindulatból figurázta ki, tette néhol nevetségessé a magyar történelem nagy alakjait. Ha a könyvében leírtak hitelessége meg is kérdőjelezhető, annyit mindenképp sikerült elérnie, – ami nem utolsó dolog egy könyvnél –, hogy a Kettészakadt Magyarország egy meglepő, mulatságos és emlékezetes olvasmány.
