Surinás Olga
„…ha az irodalom berkeibe akarsz kerülni…”
Matthew Lewis: A szerzetes, General Press, Budapest, 2012.
Matthew Lewis 18. századi gótikus regénye Benkő Krisztián fordítói munkájának köszönhetően végre magyarul is olvasható. A könyv nemcsak saját korában, hanem a következő évszázadokban is megbotránkoztatatta közönségét. Népszerűségét egyrészt a tabutémákban hemzsegő cselekménynek, másrészt a képzeletet megborzongató, felkavaró misztikumnak köszönheti. A regényben feltárt viszonyok követik a felvilágosodás ellenérzéseit a bigott egyházi szabályrendszerekkel szemben.
A szerző a regény két központi helyszínét, a klarisszák zárdáját és a kapucinusok kolostorát is kritikával illeti: a szerzetesi életet általában álszentnek, kegyetlennek festi meg, melynek szabályai a természetes emberi ösztönökkel teljesen ellentétben állnak. Nem véletlen, hogy a regény cselekményének jelentős része az erősen katolikus Spanyolországban játszódik, ahol az ereje teljében lévő inkvizíció egy kisebb morális kihágásért is tűzhalállal fenyegetett.
Mintha a lelkiismeret fogalma a regény szereplőinek ismeretlen lenne, döntéseik során hiányzik a belső mérce. Viselkedésüket, erkölcsösségüket egyedül a közízlésre befolyással bíró tekintélyeknek rendelik alá. Ezzel a manipulatív hatalommal ruházza fel az író a főhőst, a szerzetest. Ha a regény cselekményét napjainkba ültetnénk át, Ambrosio igazi médiaguru lehetne. Ebben a történetben ő tartja Madrid legimpulzívabb istentiszteleteit, „rajongótábora” folyamatosan növekszik: beszédeivel tömegeket mozgat meg, híveire szinte hipnotikus hatással bír. Személyét általános tisztelet és megbecsülés, mondhatni, kultusz övezi.
„Talán nem tudja, hogy Ambrosio, a kolostor apátja tart minden csütörtökön prédikációt ebben a templomban? Egész Madrid az ő dicséretétől zeng. Mostanáig mindössze háromszor hirdetett igét, de mindenkit, aki csak hallotta, úgy elbűvölt ékesszólásával, hogy már most olyan nehéz helyet szerezni a templomban, mint egy új komédia első előadására.”
A „szentség embereként” emlegetett férfi született szerzetes, majdhogynem a szó szoros értelmében, a triviális műfajok toposzainak megfelelően származása bizonytalan eredetű. A kapucinusok nevelték fel a kapujuk előtt talált gyermeket, így sorsának egyházi pálya felé fordulása nem önálló döntésen alapult. Tekintélyét nem csak ékesszólásának és megnyerő külsejének köszönheti: a város előkelőségei titkaikba is beavatják, aki csak teheti, nála szeretne gyónni. Mivel egész életét a kolostorban töltötte, a nemiség számára ismeretlen terület. Egyedül a cellája falán lévő Mária-kép alapján lehet elképzelése a nőkről.
Ez válik megkísértésének eszközévé: a képmás modellje szerzetesi álruhát öltve belopakodik a kolostorba, hogy elcsábítsa a feddhetetlen életű férfit. Rosario, vagy valódi nevén Matilda ráveszi a szerzetest, hogy megszegje nőtlenségi fogadalmát. Ezek után egyenes út vezet a lejtőn lefelé: a nő általában nem is testi adottságait használva, hanem meggyőző érveléssel veszi rá a szerzetest, hogy belépjen a sötét erők birodalmába. Az álszent Ambrosio úgy követi el gaztetteit, hogy az őt körülvevő emberek nem is sejtik becstelen szándékait, személye a külvilág számára etalon marad.
A regény felhívja olvasói figyelmét, hogy ne dőljenek be a látszatnak, ne hagyják befolyásolni, manipulálni magukat Madrid lakosaihoz hasonlóan. Kritikát gyakorol a bigott vallásossággal és annak intézményeivel szemben is. A társadalom elismerésének megőrzéséért, az erkölcsösség látszatának fenntartásáért még nagyobb bűnökbe sodródnak a figurák, mint amilyeneket takargatni szeretnének. A nyelvi rendszer hibáira is felhívja a figyelmet azzal, hogy néhány jól megválasztott retorikai eszközzel ilyen egyszerű bűnre csábítani az ellene leginkább felvértezett személyeket is, hogy ilyen könnyű kiforgatni egy életen át tanult, alapvető erkölcsi normákon nyugvó érvrendszert. De Lewis nem kíméli saját hivatását sem, mikor egyik szereplőjének szájába a következő önironikus fejtegetést adja az írói munka visszásságairól:
„Azt akartam mondani, nem is tudnád szerencsétlenebb dologgal tölteni az idődet, mint versírással. Egy szerző, akár jó, akár rossz, akár közepes, olyan jószág, akit mindenkinek jogában áll támadni; bár nem mind képes könyvet írni, de valamennyi alkalmasnak tartja magát a megítéltetésre. Egy rossz kompozíció saját büntetését hordozza, megvetést és nevetséget. Egy jó irigységet ébreszt, és megaláztatások ezreit hozza a szerzőjére. […] Röviden, ha az irodalom berkeibe akarsz kerülni, akkor szándékod az, hogy a mellőzés, az irigység, a gúny és csalódás nyilainak kínáld fel magad.”
A cselekmény másik szála a kolostoron kívüli világban igyekszik orientálni az olvasókat, mind földrajzilag, mind a különböző társadalmi osztályok között. Két nemesi származású ifjú lovag, Lorenzo és Raymond kalandjait ismerhetjük meg. A történetet a különböző populáris műfajok toposzai is színesítik. Ilyen jelenet például a találkozás egy haramiabandával, vagy a kísértetjárásról szóló németországi epizód. Az utószóban Lewis jelzi is, hogy erősen támaszkodik közismert legendákra és irodalmi hagyományokra, valamint egyes verseket, szövegrészleteket változtatás nélkül emel be saját művébe.
A regény három könyvből épül fel. Az első könyv három fejezetet, a második négyet, a harmadik ötöt foglal magában. A könyvet egy Horatius-idézet, valamint egyik episztolájának parafrázisa nyitja meg. Ezen felül minden fejezet előtt található egy rövid mottó; idézetek többnyire angol és skót szerzők alkotásaiból. Lewis mély főhajtással tiszteleg az avoni hattyú munkássága előtt: a fejezetek mottóinak közel fele Shakespeare műveiből származik, valamint motívumait is előszeretettel használja, azokat új kontextusba helyezve.
Ambrosio a tetszhalál állapotába juttatja vágyainak tárgyát, a fiatal és naiv Antoniát egy varázsital segítségével. A lány, aki a szerzetestől csak lelki útmutatást remélt, egy sírkamrában ébred fel. A Rómeó és Júliából jól ismert trükk itt azonban nem a szabadsághoz és a kölcsönös szerelem beteljesüléséhez segíti hozzá a szereplőket, hanem Antonia megbecstelenítésének, és a lány rabul ejtésének válik eszközévé. A másik ilyen szembetűnő elem, hogy Lewis regényének hősei is szívesen bújnak álruhába. A Vízkereszt Violájához, vagy az Ahogy tetszik Rosalindájához hasonlóan Matilda is a másik nem maszkja mögött kerül közelebb a szeretett személyhez. Szintén a csábításra ad lehetőséget Raymondnak a szerepcsere. Itt azonban a boccacciói tradíciót követi a szerző, mivel az ifjú lovag kertészsegédnek öltözik, és a zárda kertjében talál alkalmat kedvesével, egy ifjú apácával, a pásztoróra eltöltéséhez.
A regény többnyire negatívan árnyalja a női szereplőket. Maga a gonosz is a női praktikák erejét használja fel, hogy bűnre csábítsa Ambrosiót. A szebbik nem ostorozásában idővel elér egy olyan szintre, ahol szatirikussá válik a kritika. Miután a szerzetes megrontja a fogságban tartott Antoniát, szemrehányásokat tesz a magáról alig tudó teremtésnek, amiért annak szépsége a démonokkal való szövetségre késztette. De nem kevésbé negatív az a kép sem, ahogyan Lewis a rendfőnöknőt ábrázolja. A zárda vezetője egy megesett apácát halottnak nyilváníttat, majd egy földalatti tömlöcbe zárja, ahol a fiatal nőnek semmiféle segítséget sem nyújt gyermeke megszüléséhez és gondozásához, szenvtelenül hagyja meghalni az ártatlan csecsemőt. Ennek ellenére a nők vágyainak netovábbja, hogy Lewis hírhedt regényét olvassák, már ami az irodalmat illeti. E. T. A. Hoffmann regényében, Az ördög bájitalában a hősnő kölcsönveszi bátyja asztaláról Lewis regényének német nyelvű fordítását, s magával ragadja és megrémíti az izgalmakban bővelkedő cselekmény, sőt saját életének alakjait is a regényhez hasonlítja. De ezt a művet ajánlják Jane Austen A klastrom titka című regényében a túlságosan élénk fantáziával bíró Catherine-nek is.
Azonfelül, hogy ikonikus hatással bírt az angol gótikus regényekre, majd Hoffmann révén a német rémregényre, A szerzetes saját jogán is megérdemli a figyelmet. A könyv egy egészen sötét hangulatú világba enged bejárást, amelynek kapuja, a Kiss Gergely által megálmodott borító is kiválóan ábrázolja ezt az atmoszférát. A könyv a mottójában ígérteknek eleget tesz, így azoknak ajánlom, akiket érdekel: „álom, szellemidézés, kísértet, bűbáj, csodaszörny…”
