Bíró-Balogh Tamás
Vidéken élni, alkotni
Lőcsei Péter A múltnak kútja című kötetéről
Lőcsei Péter a kötet előszavában Kányádi Sándortól idéz: „Csínján a múlttal! / Részeg lehetsz tőle, de / jóllakott soha", s a könyv címe is olyan metafora, amely mögött állhatnának akár versek is - A múltnak kútja azonban tanulmányokat tartalmaz, művelődéstörténeti írásokat a XIX-XX. századi Szombathelyről.
A helytörténeti munkák sorsa leggyakrabban az, hogy bezárulnak saját körükbe, nem jutnak az adott város vagy régió határain kívül (Szegeden úgy mondják: a Körtöltésen kívül), a terjesztés hiányossága, a kis példányszám és magának a könyvnek jellege miatt: mert hát - lehetne gondolni - miért is érdekelne egy pl. szegedi olvasót egy pl. szombathelyi helytörténeti kiadvány. Mit tudna mondani az egyik város helytörténeti kutatója egy másik helyen élőnek saját városa történetéről?
Egy város szemszögéből szemlélni a kultúrát mindig veszélyeket is rejthet magában, az olvasó és a kutató számára is. „Látszólag persze az ilyen, helyi nézőpontú irodalmi hagyomány provinciális színezetű. S kétségtelen, a kultúra értékeinek a lokális felől való értelmezése könnyen megmosolyogtatóvá válhat. Egy-egy jeles író, kiemelkedő személyiség alkalmi Szegedre látogatása, időleges városhoz kötődése ugyanis legföljebb csak színezi a város kulturális életét. Ugyanakkor azonban az sem tagadható, ezek az alkalmi kapcsolódások a helybéliek számára mindenkor kihívást, ösztönzést, mozgásba hozó impulzust; mintát és mércét jelenthetnek. Ráirányítják, ráirányíthatják valami másra, valami újra a helybéliek figyelmét" - írta Lengyel András a Szegedre egyszer látogató Márai kapcsán. Márai szegedi útja apró helyi momentum, viszont ez „az urbánusként számon tartott író, ha csak picit is, színezhette, módosíthatta az alapvetően inkább népies karakterű szegedi irodalmi ízlést" (Lengyel András: Márai Sándor és Szeged. Délmagyarország, 1991. nov. 9.) S így, a látszólag csupán helytörténeti vonatkozású adalék művelődéstörténeti szempontból értelmezve máris tágabb jelentést nyer.
De önmagába zártan nyer-e? Lőcsei Péter könyve 300 példányban jelent meg az Acta Savariensia sorozat 22. darabjaként 2010-ben, Szombathely Megyei Jogú Város kiadványa, felelős kiadója Dr. Ipkovich György polgármester. A fogyasztói ár nincs föltüntetve rajta. Szeged egyetlen könyvesboltjában sem láttam.
(Egyszer a postaládámban találtam egy lapkivágatot, a Vasi Szemle 2010. évi 5. számából. Lőcsei Péter Dokumentumok Géfin Gyula hagyatékából című írását - valójában egyáltalán nem meglepő módon - Ilia Mihály tette a fachomba. Hogy Ilia Mihály olvassa a Vasi Szemlét, teljesen természetes, de hogy miképp jutott hozzá - megkérdezhetném ugyan -, rejtélyes. És persze az is természetes - sok ember tudja ezt -, hogy Ilia Mihály nagy könyv-, lap- és lapkivágat-osztó: mindenkihez eljuttatja azt, amit ő ismer és a másik érdeklődési-kutatási területébe vág. Ebben a cikkben Lőcsei Péter két, addig kiadatlan Kosztolányi-levelet közöl.)
Lőcsei Péter a Weöres Sándor és Szombathely kapcsolatát bemutató Szombathelyi emlékpohár után az utóbbi tizenöt év Szombathely művelődéstörténetéhez köthető írásaiból válogatott újabb könyvébe. A művelődéstörténet tág kategória, a helytörténet mellett az irodalom-, sajtó-, egyház-, intézmény-, stb. -történet is helyet kapott a gyűjteményben.
Az előszó szerint „egy kulturális értékeit becsülő település büszke lehet szülötteire, neves vendégeire, kiadványaira, rendezvényeire, intézményeire. Nem utolsósorban arra, hogy kiket tart meg, kinek nyújt alkotói lehetőségeket." Volt, akiket a város vonzereje nem tudott megtartani, köztük „volt, akit munkahelye, családja, kitörési vágya szólított más helyre, akadt, akit egyházi elöljárója küldött." Ugyanakkor tagadhatatlan - és Lőcsei Péter nem is akarja tagadni -, az is kérdés, „hogy az itt maradók közül hányan érezték fojtogatónak a kisszerű vidéki környezetet. Hányan keseredtek meg, forgácsolódtak szét, szorultak méltatlan helyre? Kedvezőbb viszonyok között tekintélyesebb életművek maradhattak volna utánuk." Ez utóbbi kérdést minden magyar város-település kulturális öntudat formálóinak fel kell tennie.
A kötetben tanulmány olvasható a vasi népnyelv kutatóiról, a Vasi Szemle indulásáról, a város adta akadémikusokról - Bitnitz Lajos, Vass László, „Nagyontudós Nagy János" stb. -, Kresznerics Ferenc és Horváth József Elek elfeledett nyelvészeti és irodalmi munkásságáról, Géfin Gyula és Pável Ágoston meghatározó életművéről, és más „helyi" személyekről. De hogy mennyire nem „csak" helyi értékű és helyi érdekű kutatásokról van szó, álljon itt bizonyítékul azoknak kivonatos listája, akik valamilyen vonatkozásban - leggyakrabban levelük, illetve más feljegyzésük első közlésével - szerepet kaptak a könyvben: Berzsenyi Dániel, Széchenyi István, Toldy Ferenc, Kisfaludy Károly, Döbrentei Gábor, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Németh László, Supka Géza, Basch Lóránt, Bárdosi Németh János, Reményi József, Várkonyi Nándor, Ortutay Gyula, Hajnal Anna, Gazdag Erzsi. És ne feledkezzünk meg Kosztolányi Dezsőről sem, hiszen az annak idején Ilia Mihály által eljuttatott szövegközlő tanulmány szintén belekerült e gazdag tartalmú kötetbe.
A kötet írásai megjelenésük után átalakultak: szerzőjük az első közlés után előkerült forrásokat, adatokat beépítette a tanulmányok gondolatmenetébe, s ezzel könyve naprakész, friss lett. Ugyanakkor a kötetté formálás újabb feladat elé is állította: „A rostálás és az elrendezés nem csupán az elvégzett munkával szembesített. Ismét végig kellett gondolnom a forrásközlésekben, tanulmányokban szereplő pap-tanárok, tudósok, kultúraszervezők működésének súlyát. Szigorúbb mérlegeléssel kívántam elkerülni az aránytévesztés csapdáját."
Ez a józan mértékletesség pedig példaadó.
Lőcsei Péter: A múltnak kútja. Szombathely Megyei Jogú Város, Szombathely, 2010
